Nahum 1

Ninive terhe; az elkosi Náhum látásának könyve.

Detta är en utsaga om Nineve, den bok som innehåller elkositen Nahums syn.

Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és *haragot* tartó az ő gyűlölői ellen.

 HERREN är en nitälskande Gud och en hämnare,  ja, en hämnare är HERREN, en som kan vredgas.  En hämnare är HERREN mot sina ovänner,  vrede behåller han mot sina fiender.2 Mos. 20,5. 34,14. 5 Mos. 4,24. 5,9. Jos. 24 19. Ps. 103,9.

Hosszútűrő az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhő.

 HERREN är långmodig, men han är stor i kraft,  och ingalunda låter han någon bliva ostraffad.  HERREN har sin väg i storm och oväder  och molnen äro dammet efter hans fötter.2 Mos. 34,6 f. 4 Mos. 14,18. Neh. 9,17. Ps. 18,14. 103,8. 145,8.Joel 2,13.

Megfeddi a tengert és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt. Elfonnyad a Básán és a Kármel, és a Libánon virága elfonnyad.

 Han näpser havet och låter det uttorka  och alla strömmar låter han sina bort.  Då försmäkta Basan och Karmel,  Libanons grönska försmäktar.2 Mos. 14,21. Jos. 3,16. Ps. 106,9. 114,3 f. Jes. 50,2.

A hegyek reszketnek előtte, és a halmok szétmállanak. Tekintetétől megrendül a föld, és a világ, és minden, a mi rajta él.

 Bergen bäva för honom,  och höjderna försmälta av ångest.  Jorden röres upp för hans ansikte,  jordens krets med alla som bo därpå.2 Mos. 19,18. Ps. 18,8. 24,1. Joel 3,16. Am. 9,5. Mik. 1,4.

Ki állhatna meg haragja előtt, és ki birhatná ki búsulásának tüzét? Heve szétfoly, mint a láng, és a kőszálak is szétporlanak tőle.

 Vem kan bestå för hans ogunst,  och vem kan uthärda hans vrede glöd?  Hans förtörnelse utgjuter sig såsom eld,  och klipporna rämna inför honom.

Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat.

 HERREN är god, ett värn i nödens tid,  och han låter sig vårda om dem som förtrösta på honom.Ps. 9,10.

De gáttörő árvízként pusztít annak helyén, és gyűlölőit setétség üldözi.

 Men genom en störtflod gör han ände      på platsen där den staden står,  och hans fiender förföljas av mörker.Ords. 13,21.

Mit koholtok az Úr ellen? Elpusztít ő, nem lészen kétszer veszedelem.

 Ja, på edert anslag mot HERREN gör han ände,  icke två gånger behöver hemsökelsen drabba.

Ha annyira összefonódnak is, mint a tüskebokrok, és olyan ázottak is, mint az italuk: megemésztetnek, mint a teljesen megszáradt tarló.

 Ty om de ock äro hopslingrade såsom törnsnår  och så fulla av livssaft, som deras dryck är av must,  skola de likväl alla förbrännas såsom torrt strå.

Belőled származott, a ki gonoszt koholt az Úr ellen, a ki álnokságot tanácsolt.

 Ty från dig drog ut en man      som hade onda anslag mot HERREN,  en vilkens rådslag voro fördärv.

Így szól az Úr: Ha teljes erőben és sokan vannak is, mégis levágatnak és elenyésznek. Megaláztalak téged, de nem foglak többé megalázni.

 Så säger HERREN:  »Huru starka och huru många de ock må vara,  skola de ändå mejas av och försvinna;  och om jag förr har plågat dig,  så skall jag nu ej göra det mer.Nah. 2,2.

Most már leveszem rólad az ő igáját, és bilincseidet leszaggatom.

 Ty nu skall jag bryta sönder de ok han har lagt på dig,  och hans band skall jag slita av.»

Felőled pedig azt rendeli az Úr: Nevednek ne támadjon többé magva; isteneid házából kivesztem a faragott és öntött képeket; megásom sírodat, mert becstelen vagy.

 Men om dig bjuder HERREN så  »Ingen avkomma av ditt namn skall mer få finnas.  Ur dina gudars hus skall jag utrota alla beläten,      både skurna och gjutna.  En grav bereder jag åt dig, ty på skam har du kommit.»

Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott.

 Se, över bergen nalkas glädjebudbärarens fötter      hans som förkunnar frid:  »Fira dina högtider, Juda,      infria dina löften.  Ty ej mer skall fördärvaren draga fram mot dig;      han varder förgjord i grund.»Jes. 52,7. Rom. 10,15.