Matthew 22

És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
Och Jesus begynte åter tala till dem i liknelser och sade:
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
»Med himmelriket är det, såsom när en konung gjorde bröllop åt sin son.
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
Han sände ut sina tjänare för att kalla till bröllopet dem som voro bjudna; men de ville icke komma.
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
Åter sände han ut andra tjänare och befallde dem att säga till dem som voro bjudna: 'Jag har nu tillrett min måltid, mina oxar och min gödboskap äro slaktade, och allt är redo; kommen till bröllopet.'
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
Men de aktade icke därpå, utan gingo bort, den ene till sitt jordagods, den andre till sin köpenskap.
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
Och de övriga grepo hans tjänare och misshandlade och dräpte dem.
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
Då blev konungen vred och sände ut sitt krigsfolk och förgjorde dråparna och brände upp deras stad.
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
Därefter sade han till sina tjänare: 'Bröllopet är tillrett, men de som voro bjudna voro icke värdiga.
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
Gån därför ut till vägskälen och bjuden till bröllopet alla som I träffen på.'
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
Och tjänarna gingo ut på vägarna och samlade tillhopa alla som de träffade på, både onda och goda, och bröllopssalen blev full av bordsgäster.
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
Men när konungen nu kom in för att se på gästerna, fick han där se en man som icke var klädd i bröllopskläder.
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
Då sade han till honom: 'Min vän, huru har du kommit hitin, då du icke bär bröllopskläder?' Och han kunde intet svara.
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Då sade konungen till tjänarna: 'Gripen honom vid händer och fötter, och kasten honom ut i mörkret härutanför.' Där skall vara gråt och tandagnisslan.
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Ty många äro kallade, men få utvalda.»
Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
Därefter gingo fariséerna bort och fattade det beslutet att de skulle söka snärja honom genom något hans ord.
És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
Och de sände till honom sina lärjungar, tillika med herodianerna, och läto dem säga: »Mästare, vi veta att du är sannfärdig och lär om Guds väg vad sant är, utan att fråga efter någon; ty du ser icke till personen.
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
Så säg oss då: Vad synes dig? Är det lovligt att giva kejsaren skatt, eller är det icke lovligt?»
Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
Men Jesus märkte deras ondska och sade: »Varför söken I att snärja mig, I skrymtare?
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
Låten mig se skattepenningen.» Då lämnade de fram till honom en penning.
És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
Därefter frågade han dem: »Vems bild och överskrift är detta?»
Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
De svarade: »Kejsarens.» Då sade han till dem: »Så given då kejsaren vad kejsaren tillhör, och Gud vad Gud tillhör.»
És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
När de hörde detta, förundrade de sig. Och de lämnade honom och gingo sin väg.
Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
Samma dag trädde några sadducéer fram till honom och ville påstå att det icke gives någon uppståndelse; de frågade honom
Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
och sade: »Mästare, Moses har sagt: 'Om någon dör barnlös, så skall hans broder i hans ställe äkta hans hustru och skaffa avkomma åt sin broder.'
Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
Nu voro hos oss sju bröder. Den förste tog sig hustru och dog, och eftersom han icke hade någon avkomma, lämnade han sin hustru efter sig åt sin broder.
Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
Sammalunda ock den andre och den tredje, allt intill den sjunde.
Legutoljára pedig az asszony is meghala.
Sist av alla dog hustrun.
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
Vilken av de sju skall då vid uppståndelsen få henne till hustru? De hade ju alla äktat henne.»
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
Jesus svarade och sade till dem: »I faren vilse, ty I förstån icke skrifterna, ej heller Guds kraft.
Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
Vid uppståndelsen taga män sig icke hustrur, ej heller givas hustrur åt män, utan de äro då såsom änglarna i himmelen.
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
Men vad nu angår de dödas uppståndelse, haven I icke läst vad eder är sagt av Gud:
Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
'Jag är Abrahams Gud och Isaks Gud och Jakobs Gud'? Han är en Gud icke för döda, utan för levande.»
És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
När folket hörde detta, häpnade de över hans undervisning.
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
Men när fariséerna fingo höra att han hade stoppat munnen till på sadducéerna, samlade de sig tillhopa;
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
och en av dem, som var lagklok, ville snärja honom och frågade:
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
»Mästare, vilket är det yppersta budet i lagen?»
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Då svarade han honom: »'Du skall älska HERREN, din Gud, av allt ditt hjärta och av all din själ och av allt ditt förstånd.'
Ez az első és nagy parancsolat.
Detta är det yppersta och förnämsta budet.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Därnäst kommer ett som är detta likt: 'Du skall älska din nästa såsom dig själv.'
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
På dessa två bud hänger hela lagen och profeterna.»
Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
Men då nu fariséerna voro församlade, frågade Jesus dem
Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
och sade: »Vad synes eder om Messias, vems son är han?» De svarade honom: »Davids.»
Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
Då sade han till dem: »Huru kan då David, genom andeingivelse, kalla honom 'herre'? Han säger ju:
Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
 'Herren sade till min herre:  Sätt dig på min högra sida,  till dess jag har lagt dina fiender  under dina fötter.'
Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
Om nu David kallar honom 'herre', huru kan han då vara hans son?»
És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
Och ingen förmådde svara honom ett ord. Ej heller dristade sig någon från den dagen att vidare ställa någon fråga till honom.