Luke 18

Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

Och han framställde för dem en liknelse, för att lära dem att de alltid borde bedja, utan att förtröttas.

Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

Han sade: »I en stad fanns en domare som icke fruktade Gud och ej heller hade försyn för någon människa.

Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

I samma stad fanns ock en änka som åter och åter kom till honom och sade: 'Skaffa mig rätt av min motpart.'

Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

Till en tid ville han icke. Men omsider sade han vid sig själv: 'Det må nu vara, att jag icke fruktar Gud och ej heller har försyn för någon människa;

Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

likväl, eftersom denna änka är mig så besvärlig, vill jag ändå skaffa henne rätt, för att hon icke med sina ideliga besök skall alldeles pina ut mig.'»

Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

Och Herren tillade: »Hören vad den orättfärdige domaren här säger.

Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?

Skulle då Gud icke skaffa rätt åt sina utvalda, som ropa till honom dag och natt, och skulle han icke hava tålamod med dem?

Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

Jag säger eder: Han skall snart skaffa dem rätt. Men skall väl Människosonen, när han kommer, finna tro här på jorden?»

Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:

Ytterligare framställde han denna liknelse för somliga som förtröstade på sig själva och menade sig vara rättfärdiga, under det att de föraktade andra:

Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.

»Två män gingo upp i helgedomen för att bedja; den ene var en farisé och den andre en publikan.

A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.

Fariséen trädde fram och bad så för sig själv: 'Jag tackar dig, Gud, för att jag icke är såsom andra människor, rövare, orättrådiga, äktenskapsbrytare, ej heller såsom denne publikan.

Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.

Jag fastar två gånger i veckan; jag giver tionde av allt vad jag förvärvar.'

A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!

Men publikanen stod långt borta och ville icke ens lyfta sina ögon upp mot himmelen, utan slog sig för sitt bröst och sade: 'Gud, misskunda dig över mig syndare.' --

Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Jag säger eder: Denne gick hem igen rättfärdig mer an den andre. Ty var och en som upphöjer sig, han skall bliva förödmjukad, men den som ödmjukar sig, han skall bliva upphöjd.»

Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.

Man bar fram till honom också späda barn, för att han skulle röra vid dem; men när hans lärjungar sågo detta, visade de bort dem.

De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

Då kallade Jesus barnen till sig, i det han sade: »Låten barnen komma till mig, och förmenen dem det icke; ty Guds rike hör sådana till.

Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.

Sannerligen säger jag eder: Den som icke tager emot Guds rike såsom ett barn, han kommer aldrig ditin.»

És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

Och en överhetsperson frågade honom och sade: »Gode Mästare, vad skall jag göra för att få evigt liv till arvedel?»

Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

Jesus sade till honom: »Varför kallar du mig god? Ingen är god utom Gud allena.

A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.

Buden känner du: 'Du skall icke begå äktenskapsbrott', 'Du skall icke dräpa', 'Du skall icke stjäla', 'Du skall icke bära falskt vittnesbörd', 'Hedra din fader och din moder.'»

Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

Då svarade han: »Allt detta har jag hållit från min ungdom.»

Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.

När Jesus hörde detta, sade han till honom: »Ett återstår dig ännu: sälj allt vad du äger och dela ut åt de fattiga; då skall du få en skatt i himmelen. Och kom sedan och följ mig.»

Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

Men när han hörde detta, blev han djupt bedrövad, ty han var mycket rik.

És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

Då nu Jesus såg huru det var med honom, sade han: »Huru svårt är det icke för dem som hava penningar att komma in i Guds rike!

Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

Ja, det är lättare för en kamel att komma in genom ett nålsöga, än för den som är rik att komma in i Guds rike.»

A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?

Då sade de som hörde detta: »Vem kan då bliva frälst?»

Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

Men han svarade: »Vad som är omöjligt för människor, det är möjligt för Gud.»

És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!

Då sade Petrus: »Se, vi hava övergivit allt som var vårt och hava följt dig.»

Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,

Han svarade dem: »Sannerligen säger jag eder: Ingen som för Guds rikes skull har övergivit hus, eller hustru, eller bröder, eller föräldrar eller barn,

A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

ingen sådan finnes, som icke skall mångfaldigt igen redan här i tiden, och i den tillkommande tidsåldern evigt liv.»

És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.

Och han tog till sig de tolv och sade till dem: »Se, vi gå nu upp till Jerusalem, och allt skall fullbordas, som genom profeterna är skrivet om Människosonen.

Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;

Ty han skall bliva överlämnad åt hedningarna och bliva begabbad och skymfad och bespottad,

És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.

och de skola gissla honom och döda honom; men på tredje dagen skall han uppstå igen.»

Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

Och de förstodo intet härav; ja, detta som han talade var dem så fördolt, att de icke fattade vad som sades.

Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.

Då han nu nalkades Jeriko, hände sig att en blind man satt vid vägen och tiggde.

És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?

När denne hörde en hop människor gå där fram, frågade han vad det var.

Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.

Och man omtalade för honom att det var Jesus från Nasaret som kom på vägen.

És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

Då ropade han och sade: »Jesus, Davids son, förbarma dig över mig.»

A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

Och de som gingo framför tillsade honom strängeligen att han skulle tiga; men han ropade ännu mycket mer: »Davids son, förbarma dig över mig.»

És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,

Då stannade Jesus och bjöd att mannen skulle ledas fram till honom. Och när han hade kommit fram, frågade han honom:

Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.

»Vad vill du att jag skall göra dig?» Han svarade: »Herre, låt mig få min syn.»

És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.

Jesus sade till honom: »Hav din syn; din tro har hjälpt dig.»

És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig *ezt* látván, dicsőséget ada az Istennek.

Och strax fick han sin syn och följde honom och prisade Gud. Och allt folket som såg detta lovade Gud.