John 10

Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.

»Sannerligen, sannerligen säger jag eder: Den som icke går in i fårahuset genom dörren, utan stiger in någon annan väg, han är en tjuv och en rövare.

A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.

Men den som går in genom dörren, han är fårens herde.

Ennek az ajtónálló *ajtót* nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.

För honom öppnar dörrvaktaren, och fåren lyssna till hans röst, och han kallar sina får vid namn och för dem ut.

És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.

Och när han har släppt ut alla sina får, går han framför dem, och fåren följa honom, ty de känna hans röst.

Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.

Men en främmande följa de alls icke, utan fly bort ifrån honom, ty de känna icke de främmandes röst.»

Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.

Så talade Jesus till dem i förtäckta ord; men de förstodo icke vad det var som han talade till dem.

Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

Åter sade Jesus till dem: »Sannerligen, sannerligen säger jag eder: Jag är dörren in till fåren.

Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.

Alla de som hava kommit före mig äro tjuvar och rövare, men fåren hava icke lyssnat till dem.

Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.

Jag är dörren; den som går in genom mig, han skall bliva frälst, och han skall få gå ut och in och skall finna bete.

A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.

Tjuven kommer allenast för att stjäla och slakta och förgöra. Jag har kommit, för att de skola hava liv och hava över nog.

Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

Jag är den gode herden. En god herde giver sitt liv för fåren.

A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.

Men den som är lejd och icke är herden själv, när han, den som fåren icke tillhöra, ser ulven komma, då övergiver han fåren och flyr, och ulven rövar bort dem och förskingrar dem.

A béres pedig *azért* fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

Han är ju lejd och frågar icke efter fåren.

Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem *is* ismernek az enyéim,

Jag är den gode herden, och jag känner mina får, och mina får känna mig,

A miként ismer engem az Atya, és én *is* ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.

såsom Fadern känner mig, och såsom jag känner Fadern; och jag giver mitt liv för fåren.

Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol *és* egy pásztor.

Jag har ock andra får, som icke höra till detta fårahus; också dem måste jag draga till mig, och de skola lyssna till min röst. Så skall det bliva en hjord och en herde.

Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

Därför älskar Fadern mig, att jag giver mitt liv -- för att sedan taga igen det.

Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.

Ingen tager det ifrån mig, utan jag giver det av fri vilja. Jag har makt att giva det, och jag har makt att taga igen det. Det budet har jag fått av min Fader.»

Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.

För dessa ords skull uppstodo åter stridiga meningar bland judarna.

És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?

Många av dem sade: »Han är besatt av en ond ande och är från sina sinnen. Varför hören I på honom?»

Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?

Andra åter sade: »Sådana ord talar icke den som är besatt. Icke kan väl en ond ande öppna blindas ögon?»

Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;

Därefter inföll tempelinvigningens högtid i Jerusalem. Det var nu vinter,

És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.

och Jesus gick fram och åter i Salomos pelargång i helgedomen.

Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!

Då samlade sig judarna omkring honom och sade till honom: »Huru länge vill du hålla oss i ovisshet? Om du är Messias, så säg oss det öppet.»

Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.

Jesus svarade dem: »Jag har sagt eder det, men I tron mig icke. De gärningar som jag gör i min Faders namn, de vittna om mig.

De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:

Men I tron mig icke, ty I ären icke av mina får.

Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:

Mina får lyssna till min röst, och jag känner dem, och de följa mig.

És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.

Och jag giver dem evigt liv, och de skola aldrig någonsin förgås, och ingen skall rycka dem ur min hand.

Az én Atyám, a ki *azokat* adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki *azokat* az én Atyámnak kezéből.

Min Fader, som har givit mig dem, är större än alla, och ingen kan rycka dem ur min Faders hand.

Én és az Atya egy vagyunk.

Jag och Fadern äro ett.»

Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.

Då togo judarna åter upp stenar för att stena honom.

Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?

Men Jesus sade till dem: »Många goda gärningar, som komma från min Fader, har jag låtit eder se. För vilken av dessa gärningar är det som I viljen stena mig?»

Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

Judarna svarade honom: »Det är icke för någon god gärnings skull som vi vilja stena dig, utan därför att du hädar och gör dig själv till Gud, du som är en människa.»

Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

Jesus svarade dem: »Det är ju så skrivet i eder lag: 'Jag har sagt att I ären gudar'.

Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),

Om han nu har kallat för gudar dem som Guds ord kom till -- och skriften kan ju icke bliva om intet --

Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!

huru kunnen då I, på den grund att jag har sagt mig vara Guds Son, anklaga mig för hädelse, mig som Fadern har helgat och sänt i världen?

Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;

Gör jag icke min Faders gärningar, så tron mig icke.

Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.

Men gör jag dem, så tron gärningarna, om I än icke tron mig; då skolen I fatta och förstå att Fadern är i mig, och att jag är i Fadern.»

Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.

Då ville de åter gripa honom, men han gick sin väg, undan deras händer.

És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.

Sedan begav han sig åter bort till det ställe på andra sidan Jordan, där Johannes först hade döpt, och stannade kvar där.

És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.

Och många kommo till honom. Och de sade: »Väl gjorde Johannes intet tecken, men allt vad Johannes sade om denne var sant.»

És sokan hivének ott ő benne.

Och många kommo där till tro på honom.