Job 6

Jób pedig felele, és monda:
Då tog Job till orda och sade:
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
 Ack att min grämelse bleve vägd  och min olycka lagd jämte den på vågen!
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
 Se, tyngre är den nu än havets sand,  därför kan jag icke styra mina ord.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
 Ty den Allsmäktiges pilar hava träffat mig,  och min ande indricker deras gift;  ja, förskräckelser ifrån Gud ställa sig upp mot mig.
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
 Icke skriar vildåsnan, när hon har friskt gräs,  icke råmar oxen, då han står vid sitt foder?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
 Men vem vill äta den mat som ej har smak eller sälta,  och vem finner behag i slemörtens saft?
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
 Så vägrar nu min själ att komma vid detta,  det är för mig en vämjelig spis.
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
 Ack att min bön bleve hörd,  och att Gud ville uppfylla mitt hopp!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
 O att det täcktes Gud att krossa mig,  att räcka ut sin hand och avskära mitt liv!
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
 Då funnes ännu för mig någon tröst,  jag kunde då jubla, fastän plågad utan förskoning;  jag har ju ej förnekat den Heliges ord.
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
 Huru stor är då min kraft, eftersom jag alltjämt bör hoppas?  Och vad väntar mig för ände, eftersom jag skall vara tålig?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
 Min kraft är väl ej såsom stenens,  min kropp är väl icke av koppar?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
 Nej, förvisso gives ingen hjälp för mig,  var utväg har blivit mig stängd.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
 Den förtvivlade borde ju röna barmhärtighet av sin vän,  men se, man övergiver den Allsmäktiges fruktan,
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
 Mina bröder äro trolösa, de äro såsom regnbäckar,  ja, lika bäckarnas rännilar, som snart sina ut,
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;
 som väl kunna gå mörka av vinterns flöden,  när snön har fallit och gömt sig i dem,
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
 men som åter försvinna, när de träffas av hettan,  och torka bort ifrån sin plats, då värmen kommer.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.
 Vägfarande där i trakten vika av till dem,  men de finna allenast ödslighet och måste förgås.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
 Temas vägfarande skådade dithän,  Sabas köpmanståg hoppades på dem;
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
 men de kommo på skam i sin förtröstan,  de sågo sig gäckade, när de hade hunnit ditfram.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
 Ja, likaså ären I nu ingenting värda,  handfallna stån I av förfäran och förskräckelse.
Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
 Har jag då begärt att I skolen giva mig gåvor,  taga av edert gods för att lösa mig ut,
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
 att I skolen rädda mig undan min ovän,  köpa mig fri ur våldsverkares hand?
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
 Undervisen mig, så vill jag tiga,  lären mig att förstå vari jag har farit vilse.
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
 Gott är förvisso uppriktigt tal,  men tillrättavisning av eder, vad båtar den?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
 Haven I då i sinnet att hålla räfst med ord,  och skall den förtvivlade få tala för vinden?
Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!
 Då kasten I väl också lott om den faderlöse,  då lären I väl köpslå om eder vän!
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
 Dock, må det nu täckas eder att akta på mig;  icke vill jag ljuga eder mitt i ansiktet.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
 Vänden om!  Må sådan orätt icke ske;  ja, vänden ännu om, ty min sak är rättfärdig!
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
 Skulle väl orätt bo på min tunga,  och min mun, skulle den ej förstå vad fördärvligt är?