Job 23

Felele pedig Jób, és monda:

Därefter tog Job till orda och sade:

Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

 Också i dag vill min klaga göra uppror.  Min hand kännes matt för min suckans skull.

Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

 Om jag blott visste huru jag skulle finna honom,  huru jag kunde komma dit där han bor!

Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

 Jag skulle då lägga fram för honom min sak  och fylla min mun med bevis.

Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

 Jag ville väl höra vad han kunde svara mig,  och förnimma vad han skulle säga till mig.

Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

 Icke med övermakt finge han bekämpa mig,  nej, han borde allenast lyssna till mig.

Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

 Då skulle hans motpart stå här såsom en redlig man,  ja, då skulle jag för alltid komma undan min domare.

Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

 Men går jag mot öster, så är han icke där;  går jag mot väster, så varsnar jag honom ej;

Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

 har han något att skaffa i norr, jag skådar honom icke;  döljer han sig i söder, jag ser honom ej heller där.

De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

 Han vet ju vilken väg jag har vandrat;  han har prövat mig, och jag har befunnits lik guld.

Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

 Vid hans spår har min for hållit fast,  hans väg har jag följt, utan att vika av.

Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

 Från hans läppars bud har jag icke gjort något avsteg;  mer än egna rådslut har jag aktat hans muns tal.

Ő azonban *megmarad* egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

 Men hans vilja är orygglig; vem kan hindra honom?  Vad honom lyster, det gör han ock.

Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

 Ja, han giver mig fullt upp min beskärda del,  och mycket av samma slag har han ännu i förvar.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

 Därför gripes jag av förskräckelse för hans ansikte;  när jag betänker det, fruktar jag för honom.

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

 Det är Gud som har gjort mitt hjärta försagt,  den Allsmäktige är det som har vållat min förskräckelse,

Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

 ty jag fick icke förgås, innan mörkret kom,  dödsnatten undanhöll han mig.