Job 16

Felele pedig Jób, és monda:

Därefter tog Job till orda och sade:

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

 Över nog har jag fått höra av sådant;  usla tröstare ären I alla.

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

 Är det nu slut på detta tal i vädret,  eller eggar dig ännu något till gensvar?

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

 Jag kunde väl ock tala, jag såsom I;  ja, jag ville att I voren i mitt ställe!  Då kunde jag hopsätta ord mot eder  och skaka mot eder mitt huvud till hån.

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

 Med munnen kunde jag då styrka eder  och med läpparnas ömkan bereda eder lindring.

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

 Om jag nu talar, så lindras därav ej min plåga;  och tiger jag, icke släpper den mig ändå.

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

 Nej, nu har all min kraft blivit tömd;  du har ju förött hela mitt hus.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

 Och att du har hemsökt mig, det gäller såsom vittnesbörd;  min sjukdom får träda upp och tala mot mig.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

 I vrede söndersliter och ansätter man mig,  man biter sina tänder samman emot mig;  ja, min ovän vässer mot mig sina blickar.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

 Man iar upp munnen mot mig,  smädligt slår man mig på mina kinder;  alla rota sig tillsammans emot mig.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

 Gud giver mig till pris åt orättfärdiga människor  och kastar mig i de ogudaktigas händer.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

 Jag satt i god ro, då krossade han mig;  han grep mig i nacken och slog mig i smulor.  Han satte mig upp till ett mål för sina skott;

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

 från alla sidor träffa mig hans pilar,  han genomborrar mina njurar utan förskoning,  min galla gjuter han ut på jorden.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

 Han bryter ned mig med stöt på stöt,  han stormar emot mig såsom en kämpe.

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

 Säcktyg bär jag hopfäst över min hud,  och i stoftet har jag måst sänka mitt horn,

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

 Mitt anlete är glödande rött av gråt,  och på mina ögonlock är dödsskugga lägrad.

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

 Och detta, fastän våld ej finnes i mina händer,  och fastän min bön är ren!

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

 Du jord, överskyl icke mitt blod,  och låt för mitt rop ingen vilostad finnas.

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

 Se, redan nu har jag i himmelen mitt vittne,  och i höjden den som skall tala för mig.

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

 Mina vänner hava mig nu till sitt åtlöje,  därför skådar mitt öga med tårar till Gud,

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

 Ja, må han här skaffa rätt åt en man mot Gud  och åt ett människobarn mot dess nästa.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *

 Ty få äro de år som skola upprinna,  innan jag vandrar den väg där jag ej mer kommer åter.