Isaiah 38

Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
Vid den tiden blev Hiskia dödssjuk; och profeten Jesaja, Amos' son, kom till honom och sade till honom: »Så säger HERREN: Beställ om ditt hus; ty du måste dö och skall icke tillfriskna.»
És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
Då vände Hiskia sitt ansikte mot väggen och bad till HERREN.
És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
Och han sade: »Ack HERRE, tänk dock på huru jag har vandrat inför dig i trohet och med hängivet hjärta och gjort, vad gott är i dina ögon.» Och Hiskia grät bitterligen.
És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
Då kom HERRENS ord till Jesaja: han sade:
Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.
»Gå och säg till Hiskia: Så säger HERREN, din fader Davids Gud: Jag har hört din bön, jag har sett dina tårar. Se, jag skall föröka din livstid med femton år;
És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
jag skall ock rädda dig och denna stad ur den assyriske konungens hand. Ja, jag skall beskärma denna stad.
Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:
Och detta skall för dig vara tecknet från HERREN därpå att HERREN skall göra, vad han nu har lovat:
Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
se, solvisarskuggan, som nu på Ahas' solvisare har gått nedåt med solen, skall jag låta gå tio steg tillbaka.» Så gick solen tillbaka på solvisaren de tio steg, som den reda hade lagt till rygga.
Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.
En sång, skriven av Hiskia, Juda konung, när han hade varit sjuk och tillfrisknat från sin sjukdom:
Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!
 Jag tänkte: Jag går hädan      i mina bästa dagar,      in genom dödsrikets portar;  jag varder berövad återstoden av mina år.
Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
 Jag tänkte: Jag får icke mer se HERREN,      HERREN i de levandes land.  Hos dem som bo i förgängelsens rike      får jag ej mer skåda människor.
*Por*sátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem!
 Min hydda ryckes upp och flyttas bort ifrån mig      såsom en herdes tält.  Jag har vävt mitt liv till slut såsom en vävare sin väv,      och jag skäres nu ned från bommen;  innan dagen har gått över till natt, är du färdig med mig.
Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!
 Jag måste ryta såsom ett lejon intill morgonen;      så krossas alla bin i min kropp.  Ja, innan dagen har gått över till natt, är du färdig med mig.
Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!
 Jag klagade såsom en svala, såsom en trana,      jag suckade såsom en duva;  matta blickade mina ögon mot höjden:  »HERRE, jag lider nöd; tag dig an min sak.»
Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!
 Men vad skall jag väl säga,      då han nu har talat till mig      och själv utfört sitt verk?  I ro får jag nu leva alla mina år till slut      efter all min själs bedrövelse.
Oh Uram! ezek által él *minden!* és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!
 Herre, sådant länder till liv,  min ande har i allo sitt liv därav.  Och så helar du mig -- ja, giv mig liv!
Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!
 Se till mitt bästa kom denna bittra bedrövelse över mig.  I din kärlek räddade du min själ      ifrån förintelsens grop,  i det du kastade alla mina synder      bakom din rygg.
Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
 Ty dödsriket tackar dig icke,      döden prisar dig icke,  och de som hava farit ned i graven hoppas ej mer      på din trofasthet.
Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet!
 De som leva, de som leva, de tacka dig,      såsom ock jag nu gör;  och fäderna göra din trofasthet      kunnig för barnen.
Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!
 HERREN skall frälsa mig,  och mina sånger skola vi då spela      i alla våra livsdagar      däruppe i HERRENS hus.
Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
Och Jesaja tillsade, att man skulle taga en fikonkaka och lägga den såsom plåster på bulnaden, så skulle han tillfriskna.
És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?
Men Hiskia sade: »Vad för ett tecken gives mig därpå att jag skall få gå upp i HERRENS hus?»