Isaiah 26

Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!

På den tiden skall man sjunga denna sång i Juda land:  »Vår stad giver oss styrka;  murar och värn      bereda oss frälsning.

Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.

 Låten upp portarna,  så att ett rättfärdigt folk      får draga därin,      ett som håller tro.

*Kinek* szíve *reád* támaszkodik, megőrzöd *azt* teljes békében, mivel Te benned bízik;

 Den som är fast i sitt sinne  bevarar du i frid, i frid;      ty på dig förtröstar han.

Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.

 Förtrösten då på HERREN      till evig tid;  ty HERREN, HERREN      är en evig klippa.

Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;

 Ty dem som trona i höjden,      dem störtar han ned,      ja, den höga staden;  han ödmjukar den,      ödmjukar den till jorden,  han slår den ned i stoftet.

Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!

 Den trampas under fötterna,      under de förtrycktas fötter,      under de armas steg.»

Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.

 Men den rättfärdiges väg är jämn;  åt den rättfärdige bereder du      en jämnad stig.

Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!

 Ja, på dina domars väg,      HERRE, förbida vi dig;  till ditt namn och ditt pris      står vår själs trängtan.

Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid *megjelennek* a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.

 Min själ trängtar efter dig om natten,  och anden i mig söker dig bittida;  ty när dina domar drabbar jorden,  lära sig jordkretsens      inbyggare rättfärdighet.

Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.

 Om nåd bevisas mot den ogudaktige,      så lär han sig icke rättfärdighet;  i det land, där rätt skulle övas,      gör han då vad orätt är  och ser icke HERRENS höghet.

Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.

 HERRE, din hand är upplyft,      men de se det icke;  må de nu med blygsel      se din nitälskan för folket;  ja, må eld förtära      dina ovänner.

Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.

 HERRE, du skall skaffa      frid åt oss,  ty allt vad vi hava uträttat      har du utfört åt oss.

Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!

 HERREN, vår Gud,  andra herrar än du      hava härskat över oss,  men allenast dig prisa vi,      allenast ditt namn.

A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.

 De döda få icke liv igen,      skuggorna stå ej åter upp;  därför hemsökte och förgjorde du dem  och utrotade all deras åminnelse.

Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.

 Du förökade en gång folket, HERRE;  du förökade folket och bevisade dig härlig;  du utvidgade landets alla gränser.

Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.

 HERRE, i nöden hava de nu sökt dig,  de hava utgjutit tysta böner,      när din tuktan kom över dem.

Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!

 Såsom en havande kvinna,      då hon är nära att föda,  våndas och ropar      i sina kval,  så var det med oss      inför ditt ansikte, o HERRE.

Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.

 Vi voro också havande och våndades;      men när vi födde, var det vind.  Vi kunde icke bereda      frälsning åt landet;  inga människor födas mer      till att bo på jordens krets.

Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!

 Men dina döda må få liv igen;      mina dödas kroppar må åter stå upp.  Vaknen upp och jublen,      I som liggen i graven;  ty din dagg är en ljusets dagg,  och jorden skall giva igen de avsomnade.

Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!

 Välan då, mitt folk,      gå in i dina kamrar  och stäng igen dörrarna om dig;  göm dig ett litet ögonblick,  till dess att vreden har gått förbi.

Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!

 Ty se, HERREN      träder ut ur sin boning,  för att hemsöka jordens inbyggare      för deras missgärning;  och jorden skall låta komma i dagen      allt blod som där har blivit utgjutet,  och skall icke längre betäcka      dem som där hava blivit dräpta.