Hosea 13

Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.

 Så ofta Efraim tog till orda, uppstod skräck;  högt tronade han i Israel.  Men han ådrog sig skuld genom Baal och måste så dö.

Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!

 Och ännu fortgå de i sin synd;  av sitt silver göra de sig gjutna beläten,  avgudar efter sitt eget förstånd,  alltsammans konstarbetares verk.  Till sådana ställa de sina böner;  under det att de slakta människor,      giva de sin hyllningskyss åt kalvar.Hos. 2,8. 8,4.

Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.

 Därför skola de bliva lika morgonskyn,  lika daggen som tidigt försvinner,  lika agnar som blåsa bort ifrån tröskplatsen  och lika rök som flyr hän ur ett rökfång.Ps. 1,4. Dan. 2,35. Hos. 6,4.

Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs *más* szabadító!

 Men jag är HERREN, din Gud,      alltsedan du var i Egyptens land;  utom mig vet du ej av någon Gud,      och ingen annan frälsare finnes än jag.2 Sam. 22,32. Ps. 18,32. Jes. 43,11. 45,18. Hos. 12,9.

Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.

 Det var jag som lät mig vårda om dig i öknen,      i den brännande torkans land.5 Mos. 8,15. 32,10 f.

A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.

 Men ju bättre bete de fingo, dess mättare blevo de,  och när de voro mätta till fyllest, blevo deras hjärtan högmodiga;      och så glömde de mig.5 Mos. 8,12 f. 32,15.

De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.

 Då blev jag mot dem såsom ett lejon;  lik en panter lurar jag nu vid vägen.Klag. 3,10 f. Hos. 5,14.

Rájok rohanok, mint a *kölykétől* megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!

 Jag kommer över dem såsom en björninna  från vilken man har tagit ungarna,  jag river sönder deras hjärtans hölje;  jag uppslukar dem på stället, lik en lejoninna,  lik ett vilddjur som söndersliter dem.2 Sam. 17,8. Ords. 17,12. Jer. 5,6.

Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem *törekedtél,* a te segítőd ellen.

 Det har blivit ditt fördärv, o Israel,      att du satte dig upp mot mig som var din hjälp.

Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!

 Var är nu din konung,      som skulle bereda dig frälsning i alla dina städer?  Och var har du dina domare, du som sade:  »Låt mig få konung och furstar»?1 Sam. 8,5 f.

Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!

 Ja, en konung skall jag giva dig i min vrede,  och i min förgrymmelse skall jag åter taga honom bort.1 Sam. 8,7.

Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!

 Efraims missgärning är samlad såsom i en pung,      och hans synd är i förvar.5 Mos. 32,34.

A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.

 En barnaföderskas vånda      skall komma över honom.  Han är ett oförnuftigt foster,      som icke kommer fram i födseln.      när tiden är inne.2 Kon. 19,3. Jes. 37,3.

Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.

 Skulle jag förlossa sådana ur dödsrikets våld,      köpa dem fria ifrån döden?  -- Var har du dina hemsökelser, du död?  Var har du din pest, du dödsrike?  Ånger må vara fördold för mina ögon.

Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.

 Bäst han står där frodig bland sina bröder      skall en östanvind komma,  ett HERRENS väder,      som stiger upp från öknen;  då skall hans brunn komma på skam      och hans källa sina ut.  Den vinden rycker bort de skatter han har samlat      av alla slags dyrbara håvor.Hes. 19,12.