Genesis 49

És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben.

Och Jakob kallade sina söner till sig och sade: Församlen eder, på det att jag må förkunna eder vad som skall hända eder i kommande dagar:

Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.

 Kommen tillhopa och hören, I Jakobs söner;  hören på eder fader Israel.

Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.

 Ruben, min förstfödde är du,  min kraft och min styrkas förstling,  främst i myndighet och främst i makt.

Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő.

 Du sjuder över såsom vatten,  du skall icke bliva den främste,  ty du besteg din faders läger;  då gjorde du vad skändligt var.  Ja, min bädd besteg han!

Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök.

 Simeon och Levi äro bröder;  deras vapen äro våldets verktyg.

Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.

 Min själ inlåte sig ej i deras råd,  min ära tage ingen del i deras samkväm;  ty i sin vrede dräpte de män,  och i sitt överdåd stympade de oxar.

Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.

 Förbannad vare deras vrede, som är så våldsam,  och deras grymhet, som är så hård!  Jag skall förströ dem i Jakob,  jag skall förskingra dem i Israel.

Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.

 Dig, Juda, dig skola dina bröder prisa;  din hand skall vara på dina fienders nacke,  för dig skola din faders söner buga sig.

Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel?

 Ett ungt lejon är Juda;  från rivet byte har du dragit ditupp, min son.  Han har lagt sig ned, han vilar såsom ett lejon,  såsom en lejoninna -- vem vågar oroa honom?

Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.

 Spiran skall icke vika ifrån Juda,  icke härskarstaven ifrån hans fötter,  till dess han kommer till Silo  och folken bliva honom hörsamma.

Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.

 Han binder vid vinträdet sin åsna,  vid ädla rankan sin åsninnas fåle.  Han tvår sina kläder i vin,  sin mantel i druvors blod.

Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.

 Hans ögon äro dunkla av vin  och hans tänder vita av mjölk.

Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Czídonig ér.

 Sebulon skall bo vid havets strand,  vid stranden, där skeppen ligga;  sin sida skall han vända mot Sidon.

Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész.

 Isaskar är en stark åsna,  som ligger i ro i sin inhägnad.

S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.

 Och han såg att viloplatsen var god,  och att landet var ljuvligt;  då böjde han sin rygg under bördor  och blev en arbetspliktig tjänare.

Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.

 Dan skall skaffa rätt åt sitt folk,  han såväl som någon av Israels stammar.

Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.

 Dan skall vara en orm på vägen,  en huggorm på stigen,  en som biter hästen i foten,  så att ryttaren faller baklänges av.

Szabadításodra várok Uram!

 HERRE, jag bidar efter din frälsning!

Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.

 Gad skall trängas av skaror,  men själv skall han tränga dem på hälarna.

Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.

 Från Aser kommer fetma, honom till mat;  konungsliga läckerheter har han att giva.

Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves.

 Naftali är en snabb hind;  han har sköna ord att giva.

Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat.

 Ett ungt fruktträd är Josef,  ett ungt fruktträd vid källan;  dess grenar nå upp över muren.

Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:

 Bågskyttar oroa honom,  de skjuta på honom och ansätta honom;

De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.

 dock förbliver hans båge fast,  och hans händer och armar spänstiga,  genom dens händer, som är den Starke i Jakob,  genom honom som är herden, Israels klippa,

Atyád Istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.

 genom din faders Gud -- han skall hjälpa dig.  genom den Allsmäktige -- han skall välsigna dig  med välsignelser från himmelen därovan,  välsignelser från djupet som utbreder sig därnere,  välsignelser från bröst och sköte.

Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára.

 Din faders välsignelser nå högt,  högre än mina förfäders välsignelser,  de nå upp till de eviga höjdernas härlighet.  De skola komma över Josefs huvud,  över dens hjässa, som är en furste bland sina bröder.

Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.

 Benjamin är en glupande ulv;  om morgonen förtär han rov,  och om aftonen utskiftar han byte.»

Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.

Alla dessa äro Israels stammar, tolv till antalet, och detta är vad deras fader talade till dem, när han välsignade dem; åt var och en av dem gav han sin särskilda välsignelse.

És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.

Och han bjöd dem och sade till dem: »Jag skall nu samlas till mitt folk; begraven mig bredvid mina fäder, i grottan på hetiten Efrons åker,

Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.

i den grotta som ligger på åkern i Makpela, gent emot Mamre, i Kanaans land, den åker som Abraham köpte till egen grav av hetiten Efron,

Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is.

där de hava begravit Abraham och hans hustru Sara, där de ock hava begravit Isak och hans hustru Rebecka, och där jag själv har begravit Lea,

Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.

på den åkern som jämte grottan där köptes av Hets barn.»

És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az ő népéhez takaríttaték.

När Jakob hade givit sina söner denna befallning, drog han sina fötter upp i sängen; och han gav upp andan och blev samlad till sina fäder.