Ecclesiastes 12

Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!

 Så tänk då på din Skapare i din ungdomstid,  förrän de onda dagarna komma  och de år nalkas, om vilka du skall säga:  »Jag finner icke behag i dem»;

Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.

 Ja, förrän solen bliver förmörkad,  och dagsljuset och månen och stjärnorna;  före den ålder då molnen komma igen efter regnet,

És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!

 den tid då väktarna i huset darra  och de starka männen kröka sig;  då malerskorna sitta fåfänga, så få som de nu hava blivit,  och skåderskorna hava det mörkt i sina fönster;

A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.

 då dörrarna åt gatan stängas till,  medan ljudet från kvarnen försvagas;  då man står upp, när fågeln begynner kvittra,  och alla sångens tärnor sänka rösten;

Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.

 då man fruktar för var backe  och förskräckelser bo på vägarna;  då mandelträdet blommar  och gräshoppan släpar sig fram  och kaprisknoppen bliver utan kraft,  nu då människan skall fara till sin eviga boning  och gråtarna redan gå och vänta på gatan;

És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.

 ja, förrän silversnöret ryckes bort  och den gyllene skålen slås sönder,  och förrän ämbaret vid källan krossas  och hjulet slås sönder och faller i brunnen

Minden halmocskától is félnek, és *mindenféle* ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska *nehezen *vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.

 och stoftet vänder åter till jorden, varifrån det har kommit,  och anden vänder åter till Gud, som har givit den.

Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,

Fåfängligheters fåfänglighet! säger Predikaren. Allt är fåfänglighet!               ----

És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.

För övrigt är att säga att Predikaren var en vis man, som också annars lärde folket insikt och övervägde och rannsakade; många ordspråk författade han.

Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!

Predikaren sökte efter att finna välbehagliga ord, sådant som med rätt kunde skrivas, och sådant som med sanning kunde sägas.

És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.

 De visas ord äro såsom uddar,  och lika indrivna spikar äro deras tänkespråk.  De äro gåvor från en och samma Herde.

És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.

Och för övrigt är utom detta att säga: Min son, låt varna dig!  Ingen ände är på det myckna bokskrivandet,  och mycket studerande gör kroppen trött.

A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak *szavai;* melyek egy pásztortól adattak.

Änden på talet, om vi vilja höra huvudsumman, är detta: Frukta Gud och håll hans bud, ty det hör alla människor till.

Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. *ez:* az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! * az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! * *legyen az.* * *

Ty Gud skall draga alla gärningar till doms, när han dömer allt vad förborgat är, evad det är gott eller ont.          2--4.  -- Bruden talar om sig själv v.         brudgummen v.  7--8.  -- Brudgummen talar           till bruden v.  9--11, hon svarar v.         12--14, han talar v.  15, hon svarar åter                        v.  16--17.