Psalms 2

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

¿POR qué se amotinan las gentes, Y los pueblos piensan vanidad?

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Estarán los reyes de la tierra, Y príncipes consultarán unidos Contra JEHOVÁ, y contra su ungido, diciendo:

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Rompamos sus coyundas, Y echemos de nosotros sus cuerdas.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

El que mora en los cielos se reirá; El Señor se burlará de ellos.

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Entonces hablará á ellos en su furor, Y turbarálos con su ira.

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Yo empero he puesto mi rey Sobre Sión, monte de mi santidad.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Yo publicaré el decreto: JEHOVÁ me ha dicho: Mi hijo eres tú; Yo te engendré hoy.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Pídeme, y te daré por heredad las gentes, Y por posesión tuya los términos de la tierra.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Quebrantarlos has con vara de hierro: Como vaso de alfarero los desmenuzarás.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Y ahora, reyes, entended: Admitid corrección, jueces de la tierra.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Servid á JEHOVÁ con temor, Y alegraos con temblor.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Besad al Hijo, porque no se enoje, y perezcáis en el camino, Cuando se encendiere un poco su furor. Bienaventurados todos los que en él confían.