Psalms 141

Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

Salmo de David. JEHOVÁ, á ti he clamado; apresúrate á mí; Escucha mi voz, cuando te invocare.

Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, *s* kezem felemelése estvéli áldozat *legyen.*

Sea enderezada mi oración delante de ti como un perfume, El don de mis manos como la ofrenda de la tarde.

Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

Pon, oh JEHOVÁ, guarda á mi boca: Guarda la puerta de mis labios.

Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

No dejes se incline mi corazón á cosa mala, Á hacer obras impías Con los que obran iniquidad, Y no coma yo de sus deleites.

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

Que el justo me castigue, será un favor, Y que me reprenda será un excelente bálsamo. Que no me herirá la cabeza: Así que aun mi oración tendrán en sus calamidades.

Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

Serán derribados en lugares peñascosos sus jueces, Y oirán mis palabras, que son suaves.

Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

Como quien hiende y rompe la tierra, Son esparcidos nuestros huesos á la boca de la sepultura.

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

Por tanto á ti, oh JEHOVÁ Señor, miran mis ojos: En ti he confiado, no desampares mi alma.

Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

Guárdame de los lazos que me han tendido, Y de los armadijos de los que obran iniquidad.

Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!

Caigan los impíos á una en sus redes, Mientras yo pasaré adelante.