Psalms 139

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Al Músico principal: Salmo de David. OH JEHOVÁ, tú me has examinado y conocido.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Tú has conocido mi sentarme y mi levantarme, Has entendido desde lejos mis pensamientos.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Mi senda y mi acostarme has rodeado, Y estás impuesto en todos mis caminos.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Pues aun no está la palabra en mi lengua, Y he aquí, oh JEHOVÁ, tú la sabes toda.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Detrás y delante me guarneciste, Y sobre mí pusiste tu mano.
Csodálatos előttem *e* tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Más maravillosa es la ciencia que mi capacidad; Alta es, no puedo comprenderla.
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
¿Adónde me iré de tu espíritu? ¿Y adónde huiré de tu presencia?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Si subiere á los cielos, allí estás tú: Y si en abismo hiciere mi estrado, he aquí allí tú estás.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Si tomare las alas del alba, Y habitare en el extremo de la mar,
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Aun allí me guiará tu mano, Y me asirá tu diestra.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Si dijere: Ciertamente las tinieblas me encubrirán; Aun la noche resplandecerá tocante á mí.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Aun las tinieblas no encubren de ti, Y la noche resplandece como el día: Lo mismo te son las tinieblas que la luz.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Porque tú poseíste mis riñones; Cubrísteme en el vientre de mi madre.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Te alabaré; porque formidables, maravillosas son tus obras: Estoy maravillado, Y mi alma lo conoce mucho.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, *mintegy* a föld mélyében.
No fué encubierto de ti mi cuerpo, Bien que en oculto fuí formado, Y compaginado en lo más bajo de la tierra.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Mi embrión vieron tus ojos, Y en tu libro estaban escritas todas aquellas cosas Que fueron luego formadas, Sin faltar una de ellas.
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Así que ¡cuán preciosos me son, oh Dios, tus pensamientos! ¡Cuán multiplicadas son sus cuentas!
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Si los cuento, multiplícanse más que la arena: Despierto, y aun estoy contigo.
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
De cierto, oh Dios, matarás al impío; Apartaos pues de mí, hombres sanguinarios.
A kik gonoszul szólnak felőled, *és nevedet* hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Porque blasfemias dicen ellos contra ti: Tus enemigos toman en vano tu nombre
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
¿No tengo en odio, oh JEHOVÁ, á los que te aborrecen, Y me conmuevo contra tus enemigos?
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Aborrézcolos con perfecto odio; Téngolos por enemigos.
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Examíname, oh Dios, y conoce mi corazón: Pruébame y reconoce mis pensamientos:
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Y ve si hay en mí camino de perversidad, Y guíame en el camino eterno.