Psalms 102

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Oración del pobre, cuando estuviere angustiado, y delante de JEHOVÁ derramare su lamento. JEHOVÁ, oye mi oración, Y venga mi clamor á ti.

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

No escondas de mí tu rostro: en el día de mi angustia Inclina á mí tu oído; El día que te invocare, apresúrate á responderme.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Porque mis días se han consumido como humo; Y mis huesos cual tizón están quemados.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Mi corazón fué herido, y secóse como la hierba; Por lo cual me olvidé de comer mi pan.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Por la voz de mi gemido Mis huesos se han pegado á mi carne.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Soy semejante al pelícano del desierto; Soy como el búho de las soledades.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Velo, y soy Como el pájaro solitario sobre el tejado.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Cada día me afrentan mis enemigos; Los que se enfurecen contra mí, hanse contra mí conjurado.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Por lo que como la ceniza á manera de pan, Y mi bebida mezclo con lloro,

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Á causa de tu enojo y de tu ira; Pues me alzaste, y me has arrojado.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Mis días son como la sombra que se va; Y heme secado como la hierba.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Mas tú, JEHOVÁ, permanecerás para siempre, Y tu memoria para generación y generación.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

Tú levantándote, tendrás misericordia de Sión; Porque el tiempo de tener misericordia de ella, porque el plazo es llegado.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Porque tus siervos aman sus piedras, Y del polvo de ella tienen compasión.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Entonces temerán las gentes el nombre de JEHOVÁ, Y todos los reyes de la tierra tu gloria;

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

Por cuanto JEHOVÁ habrá edificado á Sión, Y en su gloria será visto;

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

Habrá mirado á la oración de los solitarios, Y no habrá desechado el ruego de ellos.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Escribirse ha esto para la generación venidera: Y el pueblo que se criará, alabará á JAH.

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

Porque miró de lo alto de su santuario; JEHOVÁ miró de los cielos á la tierra,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

Para oír el gemido de los presos, Para soltar á los sentenciados á muerte;

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

Porque cuenten en Sión el nombre de JEHOVÁ, Y su alabanza en Jerusalem,

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

Cuando los pueblos se congregaren en uno, Y los reinos, para servir á JEHOVÁ.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Él afligió mi fuerza en el camino; Acortó mis días.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Dije: Dios mío, no me cortes en el medio de mis días: Por generación de generaciones son tus años.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

Tú fundaste la tierra antiguamente, Y los cielos son obra de tus manos.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Ellos perecerán, y tú permanecerás; Y todos ellos como un vestido se envejecerán; Como una ropa de vestir los mudarás, y serán mudados:

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

Mas tú eres el mismo, Y tus años no se acabarán.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *

Los hijos de tus siervos habitarán, Y su simiente será afirmada delante de ti.