Proverbs 5

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

HIJO mío, está atento á mi sabiduría, Y á mi inteligencia inclina tu oído;

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

Para que guardes consejo, Y tus labios conserven la ciencia.

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

Porque los labios de la extraña destilan miel, Y su paladar es más blando que el aceite;

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

Mas su fin es amargo como el ajenjo, Agudo como cuchillo de dos filos.

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

Sus pies descienden á la muerte; Sus pasos sustentan el sepulcro:

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

Sus caminos son instables; no los conocerás, Si no considerares el camino de vida.

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

Ahora pues, hijos, oídme, Y no os apartéis de las razones de mi boca.

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

Aleja de ella tu camino, Y no te acerques á la puerta de su casa;

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

Porque no des á los extraños tu honor, Y tus años á cruel;

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*

Porque no se harten los extraños de tu fuerza, Y tus trabajos estén en casa del extraño;

Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

Y gimas en tus postrimerías, Cuando se consumiere tu carne y tu cuerpo,

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

Y digas: ¡Cómo aborrecí el consejo, Y mi corazón menospreció la reprensión;

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

Y no oí la voz de los que me adoctrinaban, Y á los que me enseñaban no incliné mi oído!

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Casi en todo mal he estado, En medio de la sociedad y de la congregación.

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

Bebe el agua de tu cisterna, Y los raudales de tu pozo.

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Derrámense por de fuera tus fuentes, En las plazas los ríos de aguas.

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Sean para ti solo, Y no para los extraños contigo.

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

Sea bendito tu manantial; Y alégrate con la mujer de tu mocedad.

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

Como cierva amada y graciosa corza, Sus pechos te satisfagan en todo tiempo; Y en su amor recréate siempre.

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

¿Y por qué, hijo mío, andarás ciego con la ajena, Y abrazarás el seno de la extraña?

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

Pues que los caminos del hombre están ante los ojos de JEHOVÁ, Y él considera todas sus veredas.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

Prenderán al impío sus propias iniquidades, Y detenido será con las cuerdas de su pecado.

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

Él morirá por falta de corrección; Y errará por la grandeza de su locura.