Proverbs 2

Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
HIJO mío, si tomares mis palabras, Y mis mandamientos guardares dentro de ti,
Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
Haciendo estar atento tu oído á la sabiduría; Si inclinares tu corazón á la prudencia;
Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
Si clamares á la inteligencia, Y á la prudencia dieres tu voz;
Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
Si como á la plata la buscares, Y la escudriñares como á tesoros;
Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
Entonces entenderás el temor de JEHOVÁ, Y hallarás el conocimiento de Dios.
Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem *származik.*
Porque JEHOVÁ da la sabiduría, Y de su boca viene el conocimiento y la inteligencia.
Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
Él provee de sólida sabiduría á los rectos: Es escudo á los que caminan rectamente.
Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
Es el que guarda las veredas del juicio, Y preserva el camino de sus santos.
Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
Entonces entenderás justicia, juicio, Y equidad, y todo buen camino.
Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
Cuando la sabiduría entrare en tu corazón, Y la ciencia fuere dulce á tu alma,
Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
El consejo te guardará, Te preservará la inteligencia:
Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
Para librarte del mal camino, De los hombres que hablan perversidades;
A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
Que dejan las veredas derechas, Por andar en caminos tenebrosos;
A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
Que se alegran haciendo mal, Que se huelgan en las perversidades del vicio;
A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.
Cuyas veredas son torcidas, Y torcidos sus caminos.
Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,
Para librarte de la mujer extraña, De la ajena que halaga con sus palabras;
A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;
Que desampara el príncipe de su mocedad, Y se olvida del pacto de su Dios.
Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.
Por lo cual su casa está inclinada á la muerte, Y sus veredas hacia los muertos:
Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
Todos los que á ella entraren, no volverán, Ni tomarán las veredas de la vida.
Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
Para que andes por el camino de los buenos, Y guardes las veredas de los justos.
Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
Porque los rectos habitarán la tierra, Y los perfectos permanecerán en ella;
A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.
Mas los impíos serán cortados de la tierra, Y los prevaricadores serán de ella desarraigados.