Lamentations 3

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

YO soy el hombre que ha visto aflicción en la vara de su enojo.

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

Guióme y llevóme en tinieblas, mas no en luz.

Bizony ellenem fordult, *ellenem* fordítja kezét minden nap.

Ciertamente contra mí volvió y revolvió su mano todo el día.

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Hizo envejecer mi carne y mi piel; quebrantó mis huesos.

*Erősséget* épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Edificó contra mí, y cercóme de tósigo y de trabajo.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

Asentóme en oscuridades, como los ya muertos de mucho tiempo.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Cercóme por todos lados, y no puedo salir; agravó mis grillos.

Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Aun cuando clamé y dí voces, cerro los oídos á mi oración.

Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

Cercó mis caminos con piedra tajada, torció mis senderos.

Ólálkodó medve ő nékem *és* lesben álló oroszlán.

Como oso que acecha fué para mí, como león en escondrijos.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Torció mis caminos, y depedazóme; tornóme asolado.

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

Su arco entesó, y púsome como blanco á la saeta.

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

Hizo entrar en mis riñones las saetas de su aljaba.

Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

Fuí escarnio á todo mi pueblo, canción de ellos todos los días.

Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

Hartóme de amarguras, embriagóme de ajenjos.

És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

Quebróme los dientes con cascajo, cubrióme de ceniza.

És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

Y mi alma se alejó de la paz, olvidéme del bien.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Y dije: Pereció mi fortaleza, y mi esperanza de JEHOVÁ.

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

Acuérdate de mi aflicción y de mi abatimiento, del ajenjo y de la hiel.

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

Tendrálo aún en memoria mi alma, porque en mí está humillada.

Ezt veszem szívemre, azért bízom.

Esto reduciré á mi corazón, por lo cual esperaré.

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

Es por la misericordia de JEHOVÁ que no somos consumidos, porque nunca decayeron sus misericordias.

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

Nuevas son cada mañana; grande es tu fidelidad.

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

Mi parte es JEHOVÁ, dijo mi alma; por tanto en él esperaré.

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

Bueno es JEHOVÁ á los que en él esperan, al alma que le buscare.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Bueno es esperar callando en la salud de JEHOVÁ.

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

Bueno es al hombre, si llevare el yugo desde su mocedad.

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

Sentaráse solo, y callará, porque lo llevó sobre sí.

Porba teszi száját, *mondván:* Talán van *még* reménység?

Pondrá su boca en el polvo, por si quizá hay esperanza.

Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

Dará la mejilla al que le hiriere; hartaráse de afrenta.

Mert nem zár ki örökre az Úr.

Porque el Señor no desechará para siempre:

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

Antes si afligiere, también se compadecerá según la multitud de sus misericordias.

Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

Porque no aflige ni congoja de su corazón á los hijos de los hombres.

Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

Desmenuzar bajo de sus pies todos los encarcelados de la tierra,

Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

Hacer apartar el derecho del hombre ante la presencia del Altísimo,

Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

Trastornar al hombre en su causa, el Señor no lo sabe.

Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

¿Quién será aquel que diga, que vino algo que el Señor no mandó?

A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

¿De la boca del Altísimo no saldrá malo y bueno?

Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért *bűnhődik.*

¿Por qué murmura el hombre viviente, el hombre en su pecado?

Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Escudriñemos nuestros caminos, y busquemos, y volvámonos á JEHOVÁ.

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

Levantemos nuestros corazones con las manos á Dios en los cielos.

Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

Nosotros nos hemos rebelado, y fuimos desleales; tú no perdonaste.

Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

Desplegaste la ira, y nos perseguiste; mataste, no perdonaste.

Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

Te cubriste de nube, porque no pasase la oración nuestra.

Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

Raedura y abominación nos tornaste en medio de los pueblos.

Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

Todos nuestros enemigos abrieron sobre nosotros su boca.

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Temor y lazo fué para nosotros, asolamiento y quebrantamiento.

Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

Ríos de aguas echan mis ojos, por el quebrantamiento de la hija de mi pueblo.

Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

Mis ojos destilan, y no cesan, porque no hay alivio,

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

Hasta que JEHOVÁ mire y vea desde los cielos.

Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

Mis ojos contristaron mi alma, por todas las hijas de mi ciudad.

Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

Mis enemigos me dieron caza como á ave, sin por qué.

Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

Ataron mi vida en mazmorra, pusieron piedra sobre mí.

Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

Aguas de avenida vinieron sobre mi cabeza; yo dije: Muerto soy.

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

Invoqué tu nombre, oh JEHOVÁ, desde la cárcel profunda.

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

Oíste mi voz; no escondas tu oído á mi clamor, para mi respiro

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

Acercástete el día que te invoqué: dijiste: No temas.

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

Abogaste, Señor, la causa de mi alma; redimiste mi vida.

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

Tú has visto, oh JEHOVÁ, mi agravio; defiende mi causa.

Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

Tú has visto toda su venganza; todos sus pensamientos contra mí.

Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

Tú has oído el oprobio de ellos, oh JEHOVÁ, todas sus maquinaciones contra mí;

Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

Los dichos de los que contra mí se levantaron, y su designio contra mí todo el día.

Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

Su sentarse, y su levantarse mira: yo soy su canción.

Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

Dales el pago, oh JEHOVÁ, según la obra de sus manos.

Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

Dales ansia de corazón, tu maldición á ellos.

Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!

Persíguelos en tu furor, y quebrántalos de debajo de los cielos, oh JEHOVÁ.