Job 6

Jób pedig felele, és monda:

Y RESPONDIÓ Job y dijo:

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

¡Oh si pesasen al justo mi queja y mi tormento, Y se alzasen igualmente en balanza!

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Porque pesaría aquél más que la arena del mar: Y por tanto mis palabras son cortadas.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Porque las saetas del Todopoderoso están en mí, Cuyo veneno bebe mi espíritu; Y terrores de Dios me combaten.

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

¿Acaso gime el asno montés junto á la hierba? ¿Muge el buey junto á su pasto?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

¿Comeráse lo desabrido sin sal? ¿Ó habrá gusto en la clara del huevo?

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

Las cosas que mi alma no quería tocar, Por los dolores son mi comida.

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

¡Quién me diera que viniese mi petición, Y que Dios me otorgase lo que espero;

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Y que pluguiera á Dios quebrantarme; Que soltara su mano, y me deshiciera!

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Y sería aún mi consuelo, Si me asaltase con dolor sin dar más tregua, Que yo no he escondido las palabras del Santo.

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

¿Cuál es mi fortaleza para esperar aún? ¿Y cuál mi fin para dilatar mi vida?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

¿Es mi fortaleza la de las piedras? ¿Ó mi carne, es de acero?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

¿No me ayudo cuanto puedo, Y el poder me falta del todo?

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

El atribulado es consolado de su compañero: Mas hase abandonado el temor del Omnipotente.

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Mis hermanos han mentido cual arroyo: Pasáronse como corrientes impetuosas,

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

Que están escondidas por la helada, Y encubiertas con nieve;

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

Que al tiempo del calor son deshechas, Y en calentándose, desaparecen de su lugar;

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

Apártanse de la senda de su rumbo, Van menguando y piérdense.

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

Miraron los caminantes de Temán, Los caminantes de Saba esperaron en ellas:

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Mas fueron avergonzados por su esperanza; Porque vinieron hasta ellas, y halláronse confusos.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Ahora ciertamente como ellas sois vosotros: Que habéis visto el tormento, y teméis.

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

¿Os he dicho yo: Traedme, Y pagad por mí de vuestra hacienda;

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

Y libradme de la mano del opresor, Y redimidme del poder de los violentos?

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Enseñadme, y yo callaré: Y hacedme entender en qué he errado.

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

¡Cuán fuertes son las palabras de rectitud! Mas ¿qué reprende el que reprende de vosotros?

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

¿Pensáis censurar palabras, Y los discursos de un desesperado, que son como el viento?

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

También os arrojáis sobre el huérfano, Y hacéis hoyo delante de vuestro amigo.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Ahora pues, si queréis, mirad en mí, Y ved si miento delante de vosotros.

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Tornad ahora, y no haya iniquidad; Volved aún á considerar mi justicia en esto.

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

¿Hay iniquidad en mi lengua? ¿No puede mi paladar discernir las cosas depravadas?