Job 41

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

¿SACARÁS tú al leviathán con el anzuelo, Ó con la cuerda que le echares en su lengua?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

¿Pondrás tú garfio en sus narices, Y horadarás con espinas su quijada?

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

¿Multiplicará él ruegos para contigo? ¿Hablaráte él lisonjas?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

¿Hará concierto contigo Para que lo tomes por siervo perpetuo?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

¿Jugarás tú con él como con pájaro, Ó lo atarás para tus niñas?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

¿Harán de él banquete los compañeros? ¿Partiránlo entre los mercaderes?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

¿Cortarás tú con cuchillo su cuero, Ó con asta de pescadores su cabeza?

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Pon tu mano sobre él; Te acordarás de la batalla, y nunca más tornarás.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

He aquí que la esperanza acerca de él será burlada; Porque aun á su sola vista se desmayarán.

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Nadie hay tan osado que lo despierte: ¿Quién pues podrá estar delante de mí?

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

¿Quién me ha anticipado, para que yo restituya? Todo lo que hay debajo del cielo es mío.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Yo no callaré sus miembros, Ni lo de sus fuerzas y la gracia de su disposición.

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

¿Quién descubrirá la delantera de su vestidura? ¿Quién se llegará á él con freno doble?

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

¿Quién abrirá las puertas de su rostro? Los órdenes de sus dientes espantan.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

La gloria de su vestido son escudos fuertes, Cerrados entre sí estrechamente.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

El uno se junta con el otro, Que viento no entra entre ellos.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Pegado está el uno con el otro, Están trabados entre sí, que no se pueden apartar.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Con sus estornudos encienden lumbre, Y sus ojos son como los párpados del alba.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

De su boca salen hachas de fuego, Centellas de fuego proceden.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

De sus narices sale humo, Como de una olla ó caldero que hierve.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Su aliento enciende los carbones, Y de su boca sale llama.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

En su cerviz mora la fortaleza, Y espárcese el desaliento delante de él.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Las partes momias de su carne están apretadas: Están en él firmes, y no se mueven.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Su corazón es firme como una piedra, Y fuerte como la muela de abajo.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

De su grandeza tienen temor los fuertes, Y á causa de su desfallecimiento hacen por purificarse.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

Cuando alguno lo alcanzare, ni espada, Ni lanza, ni dardo, ni coselete durará.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

El hierro estima por pajas, Y el acero por leño podrido.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Saeta no le hace huir; Las piedras de honda se le tornan aristas.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Tiene toda arma por hojarascas, Y del blandir de la pica se burla.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Por debajo tiene agudas conchas; Imprime su agudez en el suelo.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Hace hervir como una olla la profunda mar, Y tórnala como una olla de ungüento.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

En pos de sí hace resplandecer la senda, Que parece que la mar es cana.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

No hay sobre la tierra su semejante, Hecho para nada temer.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

Menosprecia toda cosa alta: Es rey sobre todos los soberbios.