Job 38

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Y RESPONDIÓ JEHOVÁ á Job desde un torbellino, y dijo:
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
¿Quién es ése que oscurece el consejo Con palabras sin sabiduría?
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Ahora ciñe como varón tus lomos; Yo te preguntaré, y hazme saber tú.
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
¿Dónde estabas cuando yo fundaba la tierra? Házmelo saber, si tienes inteligencia.
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
¿Quién ordenó sus medidas, si lo sabes? ¿Ó quién extendió sobre ella cordel?
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
¿Sobre qué están fundadas sus basas? ¿Ó quién puso su piedra angular,
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
Cuando las estrellas todas del alba alababan, Y se regocijaban todos los hijos de Dios?
És *kicsoda* zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
¿Quién encerró con puertas la mar, Cuando se derramaba por fuera como saliendo de madre;
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
Cuando puse yo nubes por vestidura suya, Y por su faja oscuridad.
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
Y establecí sobre ella mi decreto, Y le puse puertas y cerrojo,
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
Y dije: Hasta aquí vendrás, y no pasarás adelante, Y ahí parará la hinchazón de tus ondas?
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
¿Has tu mandado á la mañana en tus días? ¿Has mostrado al alba su lugar,
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
Para que ocupe los fines de la tierra, Y que sean sacudidos de ella los impíos?
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
Trasmúdase como lodo bajo de sello, Y viene á estar como con vestidura:
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
Mas la luz de los impíos es quitada de ellos, Y el brazo enaltecido es quebrantado.
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
¿Has entrado tú hasta los profundos de la mar, Y has andado escudriñando el abismo?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
¿Hante sido descubiertas las puertas de la muerte, Y has visto las puertas de la sombra de muerte?
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
¿Has tú considerado hasta las anchuras de la tierra? Declara si sabes todo esto.
Melyik út *visz* oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
¿Por dónde va el camino á la habitación de la luz, Y dónde está el lugar de las tinieblas?
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
¿Si llevarás tú ambas cosas á sus términos, Y entenderás las sendas de su casa?
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
¿Sabíaslo tú porque hubieses ya nacido, Ó porque es grande el número de tus días?
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
¿Has tú entrado en los tesoros de la nieve, Ó has visto los tesoros del granizo,
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
Lo cual tengo yo reservado para el tiempo de angustia, Para el día de la guerra y de la batalla?
Melyik út *visz oda,* a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
¿Por qué camino se reparte la luz, Y se esparce el viento solano sobre la tierra?
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
¿Quién repartió conducto al turbión, Y camino á los relámpagos y truenos,
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
Haciendo llover sobre la tierra deshabitada, Sobre el desierto, donde no hay hombre,
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
Para hartar la tierra desierta é inculta, Y para hacer brotar la tierna hierba?
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
¿Tiene la lluvia padre? ¿Ó quién engendró las gotas del rocío?
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
¿De qué vientre salió el hielo? Y la escarcha del cielo, ¿quién la engendró?
*Miként* rejtőznek el a vizek mintegy kő *alá,* és *mint* zárul be a mély vizek színe?
Las aguas se endurecen á manera de piedra, Y congélase la haz del abismo.
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
¿Podrás tú impedir las delicias de las Pléyades, Ó desatarás las ligaduras del Orión?
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
¿Sacarás tú á su tiempo los signos de los cielos, Ó guiarás el Arcturo con sus hijos?
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
¿Supiste tú las ordenanzas de los cielos? ¿Dispondrás tú de su potestad en la tierra?
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
¿Alzarás tú á las nubes tu voz, Para que te cubra muchedumbre de aguas?
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
¿Enviarás tú los relámpagos, para que ellos vayan? ¿Y diránte ellos: Henos aquí?
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
¿Quién puso la sabiduría en el interior? ¿Ó quién dió al entendimiento la inteligencia?
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
¿Quién puso por cuenta los cielos con sabiduría? Y los odres de los cielos, ¿quién los hace parar,
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Cuando el polvo se ha convertido en dureza, Y los terrones se han pegado unos con otros?