Job 37

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Á ESTO también se espanta mi corazón, Y salta de su lugar.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Oíd atentamente su voz terrible, y el sonido que sale de su boca.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Debajo de todos los cielos lo dirige, Y su luz hasta los fines de la tierra.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Después de ella bramará el sonido, Tronará él con la voz de su magnificencia; Y aunque sea oída su voz, no los detiene.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: *Szakadjatok.*
Tronará Dios maravillosamente con su voz; Él hace grandes cosas, que nosotros no entendemos.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Porque á la nieve dice: Desciende á la tierra; También á la llovizna, Y á los aguaceros de su fortaleza.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Así hace retirarse á todo hombre, Para que los hombres todos reconozcan su obra.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
La bestia se entrará en su escondrijo, Y estaráse en sus moradas.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Del mediodía viene el torbellino, Y el frío de los vientos del norte.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Por el soplo de Dios se da el hielo, Y las anchas aguas son constreñidas.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Regando también llega á disipar la densa nube, Y con su luz esparce la niebla.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Asimismo por sus designios se revuelven las nubes en derredor, Para hacer sobre la haz del mundo, En la tierra, lo que él les mandara.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Unas veces por azote, otras pos causa de su tierra, Otras por misericordia las hará parecer.
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Escucha esto, Job; Repósate, y considera las maravillas de Dios.
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, *vagy* a tökéletes tudásnak csudáit *érted-é?*
¿Supiste tú cuándo Dios las ponía en concierto, Y hacía levantar la luz de su nube?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
¿Has tú conocido las diferencias de las nubes, Las maravillas del Perfecto en sabiduría?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
¿Por qué están calientes tus vestidos Cuando se fija el viento del mediodía sobre la tierra?
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
¿Extendiste tú con él los cielos, Firmes como un espejo sólido?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Muéstranos qué le hemos de decir; Porque nosotros no podemos componer las ideas á causa de las tinieblas.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át *rajta* és kiderül.
¿Será preciso contarle cuando yo hablaré? Por más que el hombre razone, quedará como abismado.
Észak felől arany*színű világosság* támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
He aquí aún: no se puede mirar la luz esplendente en los cielos, Luego que pasa el viento y los limpia,
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Viniendo de la parte del norte la dorada claridad. En Dios hay una majestad terrible.
Azért rettegjék őt az emberek; a *kevély* bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Él es Todopoderoso, al cual no alcanzamos, grande en potencia; Y en juicio y en multitud de justicia no afligirá.
Temerlo han por tanto los hombres: Él no mira á los sabios de corazón.