Job 36

És folytatá Elihu, és monda:

Y AÑADIÓ Eliú, y dijo:

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Espérame un poco, y enseñarte he; Porque todavía tengo razones en orden á Dios.

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Tomaré mi noticia de lejos, Y atribuiré justicia á mi Hacedor.

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású *ember áll* melletted.

Porque de cierto no son mentira mis palabras; Contigo está el que es íntegro en sus conceptos.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

He aquí que Dios es grande, mas no desestima á nadie; Es poderoso en fuerza de sabiduría.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

No otorgará vida al impío, Y á los afligidos dará su derecho.

Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

No quitará sus ojos del justo; Antes bien con los reyes los pondrá en solio para siempre, Y serán ensalzados.

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Y si estuvieren prendidos en grillos, Y aprisionados en las cuerdas de aflicción,

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak *rajtok.*

Él les dará á conocer la obra de ellos, Y que prevalecieron sus rebeliones.

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

Despierta además el oído de ellos para la corrección, Y díceles que se conviertan de la iniquidad.

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Si oyeren, y le sirvieren, Acabarán sus días en bien, y sus años en deleites.

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

Mas si no oyeren, serán pasados á cuchillo, Y perecerán sin sabiduría.

De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

Empero los hipócritas de corazón lo irritarán más, Y no clamarán cuando él los atare.

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

Fallecerá el alma de ellos en su mocedad, Y su vida entre los sodomitas.

A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

Al pobre librará de su pobreza, Y en la aflicción despertará su oído.

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

Asimismo te apartaría de la boca de la angustia Á lugar espacioso, libre de todo apuro; Y te asentará mesa llena de grosura.

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Mas tú has llenado el juicio del impío, En vez de sustentar el juicio y la justicia.

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Por lo cual teme que en su ira no te quite con golpe, El cual no puedas apartar de ti con gran rescate.

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

¿Hará él estima de tus riquezas, ni del oro, Ni de todas las fuerzas del poder?

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

No anheles la noche, En que desaparecen los pueblos de su lugar.

Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Guárdate, no tornes á la iniquidad; Pues ésta escogiste más bien que la aflicción.

Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

He aquí que Dios es excelso con su potencia; ¿Qué enseñador semejante á él?

Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja *azt:* Igazságtalanságot cselekedtél?

¿Quién le ha prescrito su camino? ¿Y quién le dirá: Iniquidad has hecho?

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Acuérdate de engrandecer su obra, La cual contemplan los hombres.

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

Los hombres todos la ven; Mírala el hombre de lejos.

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

He aquí, Dios es grande, y nosotros no le conocemos; Ni se puede rastrear el número de sus años.

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

Él reduce las gotas de las aguas, Al derramarse la lluvia según el vapor;

A melyet a fellegek *özönnel* öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

Las cuales destilan las nubes, Goteando en abundancia sobre los hombres.

De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

¿Quién podrá tampoco comprender la extensión de las nubes, Y el sonido estrepitoso de su pabellón?

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

He aquí que sobre él extiende su luz, Y cobija con ella las raíces de la mar.

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Bien que por esos medios castiga á los pueblos, Á la multitud da comida.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Con las nubes encubre la luz, Y mándale no brillar, interponiendo aquéllas.

Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. * (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. *

Tocante á ella anunciará el trueno, su compañero, Que hay acumulación de ira sobre el que se eleva.