Job 24

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő *büntetésének* idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő *ítéletének* napjait?!

PUESTO que no son ocultos los tiempos al Todopoderoso, ¿Por qué los que le conocen no ven sus días?

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

Traspasan los términos, Roban los ganados, y apaciéntanlos.

Az árvák szamarát elhajtják, *és* az özvegynek ökrét zálogba viszik.

Llévanse el asno de los huérfanos; Prenden el buey de la viuda.

Lelökik az útról a szegényeket, *és* a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

Hacen apartar del camino á los menesterosos: Y todos los pobres de la tierra se esconden.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

He aquí, como asnos monteses en el desierto, Salen á su obra madrugando para robar; El desierto es mantenimiento de sus hijos.

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

En el campo siegan su pasto, Y los impíos vendimian la viña ajena.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

Al desnudo hacen dormir sin ropa, Y que en el frío no tenga cobertura.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

Con las avenidas de los montes se mojan, Y abrazan las peñas sin tener abrigo.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

Quitan el pecho á los huérfanos, Y de sobre el pobre toman la prenda.

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

Al desnudo hacen andar sin vestido, Y á los hambrientos quitan los hacecillos.

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

De dentro de sus paredes exprimen el aceite, Pisan los lagares, y mueren de sed.

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

De la ciudad gimen los hombres, Y claman las almas de los heridos de muerte: Mas Dios no puso estorbo.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

Ellos son los que, rebeldes á la luz, Nunca conocieron sus caminos, Ni estuvieron en sus veredas.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

Á la luz se levanta el matador, mata al pobre y al necesitado, Y de noche es como ladrón.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

El ojo del adúltero está aguardando la noche, Diciendo: No me verá nadie: Y esconde su rostro.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

En las tinieblas minan las casas, Que de día para sí señalaron; No conocen la luz.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

Porque la mañana es á todos ellos como sombra de muerte; Si son conocidos, terrores de sombra de muerte los toman.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

Son instables más que la superficie de las aguas; Su porción es maldita en la tierra; No andarán por el camino de las viñas.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

La sequía y el calor arrebatan las aguas de la nieve; Y el sepulcro á los pecadores.

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

Olvidaráse de ellos el seno materno; de ellos sentirán los gusanos dulzura; Nunca más habrá de ellos memoria, Y como un árbol serán los impíos quebrantados.

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

Á la mujer estéril que no paría, afligió; Y á la viuda nunca hizo bien.

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

Mas á los fuertes adelantó con su poder: Levantóse, y no se da por segura la vida.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

Le dieron á crédito, y se afirmó: Sus ojos están sobre los caminos de ellos.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

Fueron ensalzados por un poco, mas desaparecen, Y son abatidos como cada cual: serán encerrados, Y cortados como cabezas de espigas.

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

Y si no, ¿quién me desmentirá ahora, Ó reducirá á nada mis palabras?