Job 23

Felele pedig Jób, és monda:
Y RESPONDIÓ Job, y dijo:
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Hoy también hablaré con amargura; Que es más grave mi llaga que mi gemido.
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
¡Quién me diera el saber dónde hallar á Dios! Yo iría hasta su silla.
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
Ordenaría juicio delante de él, Y henchiría mi boca de argumentos.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
Yo sabría lo que él me respondería, Y entendería lo que me dijese.
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
¿Pleitearía conmigo con grandeza de fuerza? No: antes él la pondría en mí.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
Allí el justo razonaría con él: Y escaparía para siempre de mi juez.
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
He aquí yo iré al oriente, y no lo hallaré; Y al occidente, y no lo percibiré:
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
Si al norte él obrare, yo no lo veré; Al mediodía se esconderá, y no lo veré.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Mas él conoció mi camino: Probaráme, y saldré como oro.
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
Mis pies tomaron su rastro; Guardé su camino, y no me aparté.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
Del mandamiento de sus labios nunca me separé; Guardé las palabras de su boca más que mi comida.
Ő azonban *megmarad* egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
Empero si él se determina en una cosa, ¿quién lo apartará? Su alma deseó, é hizo.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Él pues acabará lo que ha determinado de mí: Y muchas cosas como éstas hay en él.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Por lo cual yo me espanto en su presencia: Consideraré, y temerélo.
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Dios ha enervado mi corazón, Y hame turbado el Omnipotente.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
¿Por qué no fuí yo cortado delante de las tinieblas, Y cubrió con oscuridad mi rostro?