Job 19

Felele pedig Jób, és monda:

Y RESPONDIÓ Job, y dijo:

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

¿Hasta cuándo angustiaréis mi alma, Y me moleréis con palabras?

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

Ya me habéis vituperado diez veces: ¿No os avergonzáis de descomediros delante de mí?

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Sea así que realmente haya yo errado, Conmigo se quedará mi yerro.

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

Mas si vosotros os engrandeciereis contra mí, Y adujereis contra mí mi oprobio,

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

Sabed ahora que Dios me ha trastornado, Y traído en derredor su red sobre mí.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

He aquí yo clamaré agravio, y no seré oído: Daré voces, y no habrá juicio.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Cercó de vallado mi camino, y no pasaré; Y sobre mis veredas puso tinieblas.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Hame despojado de mi gloria, Y quitado la corona de mi cabeza.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Arruinóme por todos lados, y perezco; Y ha hecho pasar mi esperanza como árbol arrancado.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

É hizo inflamar contra mí su furor, Y contóme para sí entre sus enemigos.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Vinieron sus ejércitos á una, y trillaron sobre mí su camino, Y asentaron campo en derredor de mi tienda.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

Hizo alejar de mí mis hermanos, Y positivamente se extrañaron de mí mis conocidos.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Mis parientes se detuvieron, Y mis conocidos se olvidaron de mí.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

Los moradores de mi casa y mis criadas me tuvieron por extraño; Forastero fuí yo en sus ojos.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Llamé á mi siervo, y no respondió; De mi propia boca le suplicaba.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

Mi aliento vino á ser extraño á mi mujer, Aunque por los hijos de mis entrañas le rogaba.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

Aun los muchachos me menospreciaron: En levantándome, hablaban contra mí.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Todos mis confidentes me aborrecieron; Y los que yo amaba, se tornaron contra mí.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

Mi cuero y mi carne se pegaron á mis huesos; Y he escapado con la piel de mis dientes.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

Oh vosotros mis amigos, tened compasión de mí, tened compasión de mí; Porque la mano de Dios me ha tocado.

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

¿Por qué me perseguís como Dios, Y no os hartáis de mis carnes?

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

¡Quién diese ahora que mis palabras fuesen escritas! ¡Quién diese que se escribieran en un libro!

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

¡Que con cincel de hierro y con plomo Fuesen en piedra esculpidas para siempre!

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

Yo sé que mi Redentor vive, Y al fin se levantará sobre el polvo:

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Y después de deshecha esta mi piel, Aun he de ver en mi carne á Dios;

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Al cual yo tengo de ver por mí, Y mis ojos lo verán, y no otro, Aunque mis riñones se consuman dentro de mí.

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

Mas debierais decir: ¿Por qué lo perseguimos? Ya que la raíz del negocio en mí se halla.

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

Temed vosotros delante de la espada; Porque sobreviene el furor de la espada á causa de las injusticias, Para que sepáis que hay un juicio.