Job 15

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Y RESPONDIÓ Eliphaz Temanita, y dijo:

Vajjon a bölcs felelhet-é *ilyen* szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

¿Si proferirá el sabio vana sabiduría, Y henchirá su vientre de viento solano?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

¿Disputará con palabras inútiles, Y con razones sin provecho?

Te már semmivé akarod tenni az *Isten* félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Tú también disipas el temor, Y menoscabas la oración delante de Dios.

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Porque tu boca declaró tu iniquidad, Pues has escogido el hablar de los astutos.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Tu boca te condenará, y no yo; Y tus labios testificarán contra ti.

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

¿Naciste tú primero que Adam? ¿Ó fuiste formado antes que los collados?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

¿Oíste tú el secreto de Dios, Que detienes en ti solo la sabiduría?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

¿Qué sabes tú que no sepamos? ¿Qué entiendes que no se halle en nosotros?

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Entre nosotros también hay cano, también hay viejo Mucho mayor en días que tu padre.

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

¿En tan poco tienes las consolaciones de Dios? ¿Tienes acaso alguna cosa oculta cerca de ti?

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

¿Por qué te enajena tu corazón, Y por qué guiñan tus ojos,

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

Pues haces frente á Dios con tu espíritu, Y sacas tales palabras de tu boca?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

¿Qué cosa es el hombre para que sea limpio, Y que se justifique el nacido de mujer?

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

He aquí que en sus santos no confía, Y ni los cielos son limpios delante de sus ojos:

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

¿Cuánto menos el hombre abominable y vil, Que bebe la iniquidad como agua?

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

Escúchame; yo te mostraré Y te contaré lo que he visto:

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

(Lo que los sabios nos contaron De sus padres, y no lo encubrieron;

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

Á los cuales solos fué dada la tierra, Y no pasó extraño por medio de ellos:)

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

Todos los días del impío, él es atormentado de dolor, Y el número de años es escondido al violento.

A félelem hangja *cseng* az ő füleiben; a békesség *ide*jén tör rá a pusztító!

Estruendos espantosos hay en sus oídos; En la paz le vendrá quien lo asuele.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Él no creerá que ha de volver de las tinieblas, Y está mirando al cuchillo.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Desasosegado á comer siempre, Sabe que le está aparejado día de tinieblas.

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Tribulación y angustia le asombrarán, Y esforzaránse contra él como un rey apercibido para la batalla.

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

Por cuanto él extendió su mano contra Dios, Y se esforzó contra el Todopoderoso,

*Kinyujtott* nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

Él le acometerá en la cerviz, En lo grueso de las hombreras de sus escudos:

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

Porque cubrió su rostro con su gordura, É hizo pliegues sobre los ijares;

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

Y habitó las ciudades asoladas, Las casas inhabitadas, Que estaban puestas en montones.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

No enriquecerá, ni será firme su potencia, Ni extenderá por la tierra su hermosura.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

No se escapará de las tinieblas: La llama secará sus ramos, Y con el aliento de su boca perecerá.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

No confíe el iluso en la vanidad; Porque ella será su recompensa.

Nem idejében telik el *élete,* és az ága ki nem virágzik.

Él será cortado antes de su tiempo, Y sus renuevos no reverdecerán.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Él perderá su agraz como la vid, Y derramará su flor como la oliva.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Porque la sociedad de los hipócritas será asolada, Y fuego consumirá las tiendas de soborno.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

Concibieron dolor, y parieron iniquidad; Y las entradas de ellos meditan engaño.