Psalms 77

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
(Către mai marele cîntăreţilor. După Iedutun. Un psalm al lui Asaf.) Strig cu glasul meu către Dumnezeu, strig cu glasul meu către Dumnezeu, şi El mă va asculta.
Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.
În ziua necazului meu, caut pe Domnul; noaptea, mînile îmi stau întinse fără curmare; sufletul meu nu vrea nicio mîngîiere.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Mi-aduc aminte de Dumnezeu, şi gem; mă gîndesc adînc în mine, şi mi se mîhneşte duhul. -
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
Tu îmi ţii ploapele deschise; şi, de mult ce mă frămînt, nu pot vorbi.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Mă gîndesc la zilele de demult, la anii de odinioară.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Mă gîndesc la cîntările mele noaptea, cuget adînc în lăuntrul inimii mele, îmi cade duhul pe gînduri, şi zic:
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
,,Va lepăda Domnul pentru totdeauna? Şi nu va mai fi El binevoitor?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
S'a isprăvit bunătatea Lui pe vecie? S'a dus făgăduinţa Lui pentru totdeauna?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
A uitat Dumnezeu să aibă milă? Şi -a tras El, în mînia Lui, înapoi îndurarea?`` -
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.
Atunci îmi zic: ,,Ceeace mă face să sufăr, este că dreapta Celui Prea Înalt nu mai este aceeaş``...
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Dar tot voi lăuda lucrările Domnului, căci îmi aduc aminte de minunile Tale de odinioară;
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
da, mă voi gîndi la toate lucrările Tale, şi voi lua aminte la toate isprăvile Tale.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Dumnezeule, căile Tale sînt sfinte! Care Dumnezeu este mare ca Dumnezeul nostru?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Tu eşti Dumnezeul, care faci minuni; Tu Ţi-ai arătat puterea printre popoare.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Prin braţul Tău, Tu ai izbăvit pe poporul Tău, pe fiii lui Iacov şi ai lui Iosif.
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
Cînd Te-au văzut apele, Dumnezeule, cînd Te-au văzut apele, s'au cutremurat, şi adîncurile s'au mişcat.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Norii au turnat apă cu găleata, tunetul a răsunat în nori, şi săgeţile Tale au sburat în toate părţile.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Tunetul Tău a isbucnit în vîrtej de vînt, fulgerile au luminat lumea: pămîntul s'a mişcat şi s'a cutremurat.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Ţi-ai croit un drum prin mare, o cărare prin apele cele mari, şi nu Ţi s'au mai cunoscut urmele.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *
Ai povăţuit pe poporul Tău ca pe o turmă, prin mîna lui Moise şi Aaron.