Psalms 55

Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
(Către mai marele cîntăreţilor. De cîntat pe instrumente cu coarde. O cîntare a lui David.) Ia aminte, Dumnezeule, la rugăciunea mea, şi nu Te ascunde de cererile mele!
Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
Ascultă-mă, şi răspunde-mi! Rătăcesc încoace şi încolo, şi mă frămînt,
Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
din pricina zarvei vrăjmaşului şi din pricina apăsării celui rău. Căci ei aruncă nenorocirea peste mine, şi mă urmăresc cu mînie.
Az ellenségnek szaváért *és* a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és *nagy* dühösséggel ellenkeznek velem.
Îmi tremură inima în mine, şi mă cuprinde spaima morţii,
Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
mă apucă frica şi groaza, şi mă iau fiorii.
Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Eu zic: ,,O, dacă aş avea aripile porumbelului, aş sbura, şi aş găsi undeva odihnă!``
Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
Da, aş fugi departe de tot, şi m'aş duce să locuiesc în pustie. -(Oprire).
Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
Aş fugi în grabă la un adăpost de vîntul acesta năpraznic şi de furtuna aceasta.
Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Nimiceşte -i, Doamne, împarte-le limbile, căci în cetate văd silă şi certuri;
Rontsd meg Uram, *és* oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
zi şi noapte ei îi dau ocol pe ziduri: nelegiuirea şi răutatea sînt în sînul ei;
Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
răutatea este în mijlocul ei, şi vicleşugul şi înşelătoria nu lipsesc din pieţele ei.
Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Nu un vrăjmaş mă batjocoreşte, căci aş suferi: nu protivnicul meu se ridică împotriva mea, căci m'aş ascunde dinaintea lui.
Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz *azt* elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
Ci tu, pe care te socoteam una cu mine, tu, frate de cruce şi prieten cu mine!
Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
Noi, cari trăiam împreună într'o plăcută prietenie, şi ne duceam împreună cu mulţimea în Casa lui Dumnezeu!
A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
Să vină moartea peste ei, şi să se pogoare de vii în locuinţa morţilor! Căci răutatea este în locuinţa lor, în inima lor.
A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
Dar eu strig către Dumnezeu, şi Domnul mă va scăpa.
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Seara, dimineaţa, şi la amiază, oftez şi gem, şi El va auzi glasul meu.
Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
Mă va scăpa din lupta care se dă împotriva mea, şi-mi va aduce pacea, căci mulţi mai sînt împotriva mea!
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
Dumnezeu va auzi, şi -i va smeri, El, care, din vecinicie, stă pe scaunul Lui de domnie. -(Oprire). Căci în ei nu este nicio nădejde de schimbare, şi nu se tem de Dumnezeu.
Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
Ei pun mîna pe cei ce trăiau în pace cu ei, şi îşi calcă legămîntul.
Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
Gura lor este dulce ca smîntîna, dar în inimă poartă războiul: cuvintele lor sînt mai alunecoase decît untdelemnul, dar cînd ies ele din gură, sînt nişte săbii.
A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
Încredinţează-ţi soarta în mîna Domnului, şi El te va sprijini. El nu va lăsa niciodată să se clatine cel neprihănit.
Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. * (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. *
Şi Tu, Dumnezeule, îi vei pogorî în fundul gropii. Oamenii setoşi de sînge şi de înşelăciune, nu vor ajunge nici jumătate din zilele lor. Eu însă mă încred în Tine!