Psalms 44

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
(Către mai marele cîntăreţilor. Un psalm al fiilor lui Core. O cîntare.) Dumnezeule, am auzit cu urechile noastre, şi părinţii noştri ne-au povestit lucrările, pe cari le-ai făcut pe vremea lor, în zilele de odinioară.
Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Cu mîna Ta, ai izgonit neamuri, ca să -i sădeşti pe ei, ai lovit popoare, ca să -i întinzi pe ei.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Căci nu prin sabia lor au pus mîna pe ţară, nu braţul lor i -a mîntuit, ci dreapta Ta, braţul Tău, lumina Feţei Tale, pentrucă îi iubeai.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Dumnezeule, Tu eşti Împăratul meu: porunceşte izbăvirea lui Iacov!
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Cu Tine doborîm pe vrăjmaşii noştri, cu Numele Tău zdrobim pe protivnicii noştri.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Căci nu în arcul meu mă încred, nu sabia mea mă va scăpa;
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
ci Tu ne izbăveşti de vrăjmaşii noştri, şi dai de ruşine pe cei ce ne urăsc.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Noi, în fiecare zi, ne lăudăm cu Dumnezeu, şi pururea slăvim Numele Tău. -(Oprire).
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
Dar Tu ne lepezi, ne acoperi de ruşine, nu mai ieşi cu oştirile noastre;
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
ne faci să dăm dosul înaintea vrăjmaşului, şi ceice ne urăsc, ridică prăzi luate dela noi.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Ne dai ca pe nişte oi de mîncat, şi ne risipeşti printre neamuri.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Vinzi pe poporul Tău pe nimic, şi nu -l socoteşti de mare preţ.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Ne faci de ocara vecinilor noştri, de batjocura şi de rîsul celor ce ne înconjoară.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Ne faci de pomină printre neamuri, şi pricină de clătinare din cap printre popoare.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Ocara mea este totdeauna înaintea mea, şi ruşinea îmi acopere faţa,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
la glasul celui ce mă batjocoreşte şi mă ocărăşte, la vederea vrăjmaşului şi răzbunătorului.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Toate acestea ni se întîmplă, fără ca noi să Te fi uitat, fără să fi călcat legămîntul Tău:
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
da, inima nu ni s'a abătut, paşii nu ni s'au depărtat de pe cărarea Ta,
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
ca să ne zdrobeşti în locuinţa şacalilor, şi să ne acoperi cu umbra morţii.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Dacă am fi uitat Numele Dumnezeului nostru, şi ne-am fi întins mînile spre un dumnezeu străin,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
n'ar şti Dumnezeu lucrul acesta, El, care cunoaşte tainele inimii?
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Dar din pricina Ta sîntem junghiaţi în toate zilele, sîntem priviţi ca nişte oi sortite pentru măcelărie.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Trezeşte-Te! Pentruce dormi, Doamne? Trezeşte-Te! Nu ne lepăda pe vecie!
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el *minket* örökké!
Pentruce Îţi ascunzi Faţa? Pentruce uiţi de nenorocirea şi apăsarea noastră?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Căci sufletul ne este doborît în ţărînă de mîhnire, trupul nostru este lipit de pămînt.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. * (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! *
Scoală-Te, ca să ne ajuţi! Izbăveşte-ne, pentru bunătatea Ta!