Lamentations 5

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
,,Adu-Ţi aminte, Doamne, de ce ni s'a întîmplat! Uită-Te şi vezi-ne ocara!
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Moştenirea noastră a trecut la nişte străini, casele noastre la cei din alte ţări!
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Am rămas orfani, fără tată; mamele noastre sînt ca nişte văduve.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Apa noastră o bem pe bani, şi lemnele noastre trebuie să le plătim.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Prigonitorii ne urmăresc cu îndîrjire, şi cînd obosim, nu ne dau odihnă.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Am întins mîna spre Egipt, spre Asiria, ca să ne săturăm de pîne.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Părinţii noştri, cari au păcătuit, nu mai sînt, iar noi le purtăm păcatele.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Robii ne stăpînesc, şi nimeni nu ne izbăveşte din mînile lor.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Ne căutăm pînea cu primejdia vieţii noastre, căci ne ameninţă sabia în pustie.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Ne arde pielea ca un cuptor, de frigurile foamei.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Au necinstit pe femei în Sion, pe fecioare în cetăţile lui Iuda.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Mai marii noştri au fost spînzuraţi de mînile lor; Bătrînilor nu le -a dat nici o cinste
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Tinerii au fost puşi să rîşnească, şi copiii cădeau supt poverile de lemn.
A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.
Bătrînii nu se mai duc la poartă, şi tinerii au încetat să mai cînte.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
S'a dus bucuria din inimile noastre, şi jalea a luat locul jocurilor noastre.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
A căzut cununa de pe capul nostru! Vai de noi, căci am păcătuit!
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Dacă ne doare inima, dacă ni s'au întunecat ochii,
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
este din pricină că muntele Sionului este pustiit, din pricină că se plimbă şacalii prin el.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Dar Tu, Doamne, împărăţeşti pe vecie; scaunul Tău de domnie dăinuieşte din neam în neam!
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?
Pentruce să ne uiţi pe vecie, şi să ne părăseşti pentru multă vreme?
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Întoarce-ne la Tine, Doamne, şi ne vom întoarce! Dă-ne iarăş zile ca cele de odinioară!
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Să ne fi lepădat Tu de tot oare, şi să Te fi mîniat Tu pe noi peste măsură de mult