Job 37

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

La auzul acestor lucruri îmi tremură inima de tot, şi sare din locul ei.

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

Ascultaţi, ascultaţi trăsnetul tunetului Său, bubuitul care iese din gura Lui!

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

Îl rostogoleşte pe toată întinderea cerurilor, şi fulgerul Lui luminează pînă la marginile pămîntului.

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

Apoi se aude un bubuit, tună cu glasul Lui măreţ; şi nu mai opreşte fulgerul, de îndată ce răsună glasul Lui.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: *Szakadjatok.*

Dumnezeu tună cu glasul Lui în chip minunat; face lucruri mari pe cari noi nu le înţelegem.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

El zice zăpezii: ,Cazi pe pămînt!` Zice acelaş lucru ploii, chiar şi celor mai puternice ploi.

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

Pecetluieşte mîna tuturor oamenilor, pentruca toţi să se recunoască de făpturi ale Lui.

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

Fiara sălbatică se trage într'o peşteră, şi se culcă în vizuina ei.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Vijelia vine dela miazăzi, şi frigul, din vînturile dela miazănoapte.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Dumnezeu, prin suflarea Lui, face ghiaţa, şi micşorează locul apelor mari.

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

Încarcă norii cu aburi, şi -i risipeşte schinteietori;

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

mişcarea lor se îndreaptă după planurile Lui, pentru împlinirea a tot ce le porunceşte El pe faţa pămîntului locuit.

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

Îi face să pară ca o nuia cu care loveşte pămîntul, sau ca un semn al dragostei Lui.

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

Iov, ia aminte la aceste lucruri! Priveşte liniştit minunile lui Dumnezeu!

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, *vagy* a tökéletes tudásnak csudáit *érted-é?*

Ştii cum cîrmuieşte Dumnezeu norii, şi cum face să strălucească din ei fulgerul Său?

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

Înţelegi tu plutirea norilor, minunile Aceluia a cărui ştiinţă este desăvîrşită?

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

Ştii pentruce ţi se încălzesc veşmintele, cînd se odihneşte pămîntul de vîntul de miazăzi?

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

Poţi tu să întinzi cerurile ca El, tari ca o oglindă turnată?

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

Arată-ne ce trebuie să -I spunem. Căci sîntem prea neştiutori ca să -I putem vorbi.

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át *rajta* és kiderül.

Cine -I va da de veste că Îi voi vorbi? Dar care este omul care-şi doreşte pierderea?

Észak felől arany*színű világosság* támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

Acum, fireşte, nu putem vedea lumina soarelui care străluceşte în dosul norilor, dar va trece un vînt şi -l va curăţi;

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

dela miază-noapte ne vine aurora, şi ce înfricoşată este măreţia care înconjoară pe Dumnezeu!

Azért rettegjék őt az emberek; a *kevély* bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

Pe Cel Atotputernic nu -L putem ajunge, căci este mare în tărie, dar dreptul şi dreptatea deplină El nu le frînge.

De aceea oamenii trebuie să se teamă de El; El nu-Şi îndreaptă privirile spre cei ce se cred înţelepţi.``