II Samuel 22

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

David a îndreptat către Domnul cuvintele acestei cîntări, după ce Domnul l -a izbăvit din mîna tuturor vrăjmaşilor lui şi din mîna lui Saul.

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

El a zis: ,,Domnul este stînca mea, cetăţuia mea, Izbăvitorul meu.

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

Dumnezeu este stînca mea, la care găsesc un adăpost, scutul meu şi puterea... care mă mîntuieşte, turnul...... meu cel înalt şi scăparea... mea. Mîntuitorule! Tu mă scapi de sîlnicie.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

Eu chem pe Domnul cel vrednic de laudă, şi sînt izbăvit de vrămaşii mei.

Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;

Căci valurile morţii mă înconjuraseră, şivoaiele nimicirii mă înspăimîntaseră;

A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.

legăturile mormîntului mă înconjuraseră, laţurile morţii mă prinseseră.

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

În strîmtoarea mea, am chemat pe Domnul, am chemat pe Dumnezeul meu; din locaşul Lui, El mi -a auzit glasul, şi strigătul meu a ajuns la urechile Lui.

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.

Atunci pămîntul s'a cutremurat şi s'a clătinat, temeliile cerului s'au mişcat şi s'au zguduit, pentrucă El Se mîniase.

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.

Fum se ridica din nările Lui, şi un foc mistuitor ieşea din gura Lui: cărbuni aprinşi ţîşneau din ea.

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.

A plecat cerurile, şi S'a pogorît: un nor gros era subt picioarele Lui.

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.

Călărea pe un heruvim, şi sbura, venea pe aripile vîntului;

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

era înconjurat cu întunerecul ca şi cu un cort, era înconjurat cu grămezi de ape şi cu nori întunecoşi.

Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.

Din strălucirea care era înaintea Lui schinteiau cărbuni de foc.

És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.

Domnul a tunat din ceruri, Cel Prea Înalt a făcut să -I răsune glasul;

Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.

a aruncat săgeţi şi a risipit pe vrăjmaşii mei, a aruncat fulgerul, şi i -a pus pe fugă.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

Fundul mării s'a văzut, temeliile lumii au fost descoperite, de mustrarea Domnului, de vuietul suflării nărilor Lui.

Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.

El şi -a întins mîna de sus din înălţime, m'a apucat, m'a scos din apele cele mari;

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

m'a izbăvit de protivnicul meu cel puternic, de vrăjmaşii mei cari erau mai tari decît mine.

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.

Ei mă prinseseră în ziua strîmtorării mele, dar Domnul a fost sprijinitorul meu,

Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

El m'a scos la loc larg. El m'a mîntuit, pentrucă mă iubeşte.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

Domnul mi -a răsplătit după nevinovăţia mea, mi -a făcut după curăţia mînilor mele;

Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

căci am păzit căile Domnului, nu m'am făcut vinovat faţă de Dumnezeul meu.

Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.

Toate poruncile Lui au fost înaintea mea, şi nu m'am depărtat dela legile Lui.

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

Am fost fără vină înaintea Lui, m'am păzit de fărădelegea mea.

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.

De aceea Domnul mi -a răsplătit nevinovăţia mea, după curăţia mea înainte Lui.

Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

Cu cel bun Tu eşti bun, cu omul drept Te porţi după dreptate,

A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.

cu cel curat eşti curat, cu cel îndărătnic Te porţi după îndărătnicia lui.

Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

Tu mîntuieşti pe poporul care se smereşte, şi cu privirea Ta, scobori pe cei mîndri.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

Da, Tu eşti lumina mea, Doamne! Domnul luminează întunerecul meu.

Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

Cu Tine mă năpustesc asupra unei oşti înarmate, cu Dumnezeul meu sar peste zid.

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

Căile lui Dumnezeu sînt desăvîrşite, cuvîntul Domnului este curăţit; El este un scut pentru toţi cei ce caută adăpost în El.

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

Căci cine este Dumnezeu, afară de Domnul? Şi cine este o stîncă, afară de Dumnezeul nostru?

Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.

Dumnezeu este cetăţuia mea cea tare, şi El mă călăuzeşte pe calea cea dreaptă....

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

El îmi face picioarele ca ale cerboaicelor, şi El mă aşează pe locurile mele cele înalte.

Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.

Îmi deprinde mînile la luptă, şi braţele mele întind arcul de aramă.

Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.

Tu îmi dai scutul mîntuirii Tale, şi ajung mare prin bunătatea Ta.

Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.

Lărgeşti drumul supt paşii mei, şi picioarele mele nu se clatină.

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

Urmăresc pe vrăjmaşii mei, şi -i nimicesc, nu mă întorc pînă nu -i nimicesc.

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.

Îi nimicesc, îi zdrobesc, de nu se mai scoală; cad subt picioarele mele.

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

Tu mă încingi cu putere pentru luptă, răpui subt mine pe protivnicii mei.

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,

Faci pe vrăjmaşii mei să dea dosul înaintea mea, şi nimicesc pe ceice mă urăsc.

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

Se uită în jurul lor, şi nu -i cine să -i scape. Strigă către Domnul dar nu le răspunde!

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

Îi pisez ca pulberea pămîntului, îi zdrobesc, îi calc în picioare, ca noroiul de pe uliţe.

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, *Oly* nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

Mă scapi din neînţelegerile poporului meu; mă păstrezi drept căpetenie a neamurilor; un popor... pe care nu -l cunoşteam îmi este supus.

Idegen fiak hizelkednek nékem, S *egy* hallásra engedelmeskednek,

Fiii străinului mă linguşesc; mă ascultă la cea dintîi poruncă.

Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.

Fiii străinului leşină dela inimă, tremură cînd ies afară din cetăţuie.

Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

Trăiască Domnul, şi binecuvîntată să fie Stînca mea! Înălţat să fie Dumnezeu, Stînca mîntuirii mele,

Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.

Dumnezeu, care este răzbunătorul meu, care-mi supune popoarele,

Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

şi care mă face să scap de vrăjmaşii mei! Tu mă înalţi mai pesus de protivnicii mei, mă izbăveşti de omul asupritor.

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.

De aceea Te voi lăuda printre neamuri, Doamne! Şi voi cînta spre slava Numelui Tău.

Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!

El dă mari izbăviri împăratului Său, şi arată milă unsului Său: lui David, şi seminţei... lui, pentru totdeauna.``