Psalms 139

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

Senhor, tu me sondas, e me conheces.

Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

Tu conheces o meu sentar e o meu levantar; de longe entendes o meu pensamento.

Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

Esquadrinhas o meu andar, e o meu deitar, e conheces todos os meus caminhos.

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

Sem que haja uma palavra na minha língua, eis que, ó Senhor, tudo conheces.

Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

Tu me cercaste em volta, e puseste sobre mim a tua mão.

Csodálatos előttem *e* tudás, magasságos, nem érthetem azt.

Tal conhecimento é maravilhoso demais para mim; elevado é, não o posso atingir.

Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?

Para onde me irei do teu Espírito, ou para onde fugirei da tua presença?

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Se subir ao céu, tu aí estás; se fizer na tumba a minha cama, eis que tu ali estás também.

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

Se tomar as asas da alva, se habitar nas extremidades do mar,

Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

ainda ali a tua mão me guiará e a tua destra me susterá.

Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

Se eu disser: Ocultem-me as trevas; torne-se em noite a luz que me circunda;

A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

nem ainda as trevas são escuras para ti, mas a noite resplandece como o dia; as trevas e a luz são para ti a mesma coisa.

Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

Pois tu formaste os meus rins; entreteceste-me no ventre de minha mãe.

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

Eu te louvarei, porque de um modo tão admirável e maravilhoso fui formado; maravilhosas são as tuas obras, e a minha alma o sabe muito bem.

Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, *mintegy* a föld mélyében.

Os meus ossos não te foram encobertos, quando no oculto fui formado, e esmeradamente tecido nas profundezas da terra.

Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

Os teus olhos viram a minha substância ainda informe, e no teu livro foram escritos os dias, sim, todos os dias que foram ordenados para mim, quando ainda não havia nem um deles.

És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

E quão preciosos me são, ó Deus, os teus pensamentos! Quão grande é a soma deles!

Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

Se eu os contasse, seriam mais numerosos do que a areia; quando acordo ainda estou contigo.

Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!

Oxalá que matasses o perverso, ó Deus, e que os homens sanguinários se apartassem de mim,

A kik gonoszul szólnak felőled, *és nevedet* hiába veszik fel, a te ellenségeid.

homens que se rebelam contra ti, e contra ti se levantam para o mal.

Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

Não odeio eu, ó Senhor, aqueles que te odeiam? E não me aflijo por causa dos que se levantam contra ti?

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!

Odeio-os com ódio completo; tenho-os por inimigos.

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

Sonda-me, ó Deus, e conhece o meu coração; prova-me, e conhece os meus pensamentos;

És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!

vê se há em mim algum caminho perverso, e guia-me pelo caminho eterno.