Psalms 104

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

Bendize, ó minha alma, ao Senhor! Senhor, Deus meu, tu és magnificentíssimo! Estás vestido de honra e de majestade,

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

tu que te cobres de luz como de um manto, que estendes os céus como uma cortina.

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

És tu que pões nas águas os vigamentos da tua morada, que fazes das nuvens o teu carro, que andas sobre as asas do vento;

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

que fazes dos ventos teus mensageiros, dum fogo abrasador os teus ministros.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Lançaste os fundamentos da terra, para que ela não fosse abalada em tempo algum.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

Tu a cobriste do abismo, como dum vestido; as águas estavam sobre as montanhas.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

À tua repreensão fugiram; à voz do teu trovão puseram-se em fuga.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

Elevaram-se as montanhas, desceram os vales, até o lugar que lhes determinaste.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Limite lhes traçaste, que não haviam de ultrapassar, para que não tornassem a cobrir a terra.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

És tu que nos vales fazes rebentar nascentes, que correm entre as colinas.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

Dão de beber a todos os animais do campo; ali os asnos monteses matam a sua sede.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

Junto delas habitam as aves dos céus; dentre a ramagem fazem ouvir o seu canto.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Da tua alta morada regas os montes; a terra se farta do fruto das tuas obras.

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

Fazes crescer erva para os animais, e a verdura para uso do homem, de sorte que da terra tire o alimento,

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

o vinho que alegra o seu coração, o azeite que faz reluzir o seu rosto, e o pão que lhe fortalece o coração.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

Saciam-se as árvores do Senhor, os cedros do Líbano que ele plantou,

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

nos quais as aves se aninham, e a cegonha, cuja casa está nos ciprestes.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

Os altos montes são um refúgio para as cabras montesas, e as rochas para os querogrilos.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Designou a lua para marcar as estações; o sol sabe a hora do seu ocaso.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

Fazes as trevas, e vem a noite, na qual saem todos os animais da selva.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

Os leões novos os animais bramam pela presa, e de Deus buscam o seu sustento.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

Quando nasce o sol, logo se recolhem e se deitam nos seus covis.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

Então sai o homem para a sua lida e para o seu trabalho, até a tarde.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Ó Senhor, quão multiformes são as tuas obras! Todas elas as fizeste com sabedoria; a terra está cheia das tuas riquezas.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Eis também o vasto e espaçoso mar, no qual se movem seres inumeráveis, animais pequenos e grandes.

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

Ali andam os navios, e o leviatã que formaste para nele folgar.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Todos esperam de ti que lhes dês o sustento a seu tempo.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Tu lho dás, e eles o recolhem; abres a tua mão, e eles se fartam de bens.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Escondes o teu rosto, e ficam perturbados; se lhes tiras a respiração, morrem, e voltam para o seu pó.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Envias o teu fôlego, e são criados; e assim renovas a face da terra.

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

Permaneça para sempre a glória do Senhor; regozije-se o Senhor nas suas obras;

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

ele olha para a terra, e ela treme; ele toca nas montanhas, e elas fumegam.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Cantarei ao Senhor enquanto eu viver; cantarei louvores ao meu Deus enquanto eu existir.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Seja-lhe agradável a minha meditação; eu me regozijarei no Senhor.

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

Sejam extirpados da terra os pecadores, e não subsistam mais os ímpios. Bendize, ó minha alma, ao Senhor. Louvai ao Senhor.