Lamentations 5

5:1

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

Lembra-te, Senhor, do que nos tem sucedido; considera, e olha para o nosso opróbrio.

5:2

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

A nossa herdade passou a estranhos, e as nossas casas a forasteiros.

5:3

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

çrfãos somos sem pai, nossas mães são como viuvas.

5:4

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

A nossa água por dinheiro a bebemos, por preço vem a nossa lenha.

5:5

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Os nossos perseguidores estão sobre os nossos pescoços; estamos cansados, e não temos descanso.

5:6

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Aos egípcios e aos assírios estendemos as mãos, para nos fartarmos de pão.

5:7

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Nossos pais pecaram, e já não existem; e nós levamos as suas iniquidades.

5:8

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

Escravos dominam sobre nós; ninguém há que nos arranque da sua mão.

5:9

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

Com perigo de nossas vidas obtemos o nosso pão, por causa da espada do deserto.

5:10

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Nossa pele está abraseada como um forno, por causa do ardor da fome.

5:11

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

Forçaram as mulheres em Sião, as virgens nas cidades de Judá.

5:12

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

Príncipes foram enforcados pelas mãos deles; as faces dos anciãos não foram respeitadas.

5:13

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

Mancebos levaram a mó; meninos tropeçaram sob fardos de lenha.

5:14

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

Os velhos já não se assentam nas portas, os mancebos já não cantam.

5:15

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

Cessou o gozo de nosso coração; converteu-se em lamentação a nossa dança.

5:16

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

Caiu a coroa da nossa cabeça; ai de nós, porque pecamos!

5:17

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Portanto desmaiou o nosso coração; por isso se escureceram os nossos olhos.

5:18

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

Pelo monte de Sião, que está assolado, andam os chacais.

5:19

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

Tu, Senhor, permaneces eternamente; e o teu trono subsiste de geração em geração.

5:20

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

Por que te esquecerias de nós para sempre, por que nos desampararias por tanto tempo?

5:21

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Converte-nos a ti, Senhor, e seremos convertidos; renova os nossos dias como dantes;

5:22

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

se é que não nos tens de todo rejeitado, se é que não estás sobremaneira irado contra nos.