Job 7

Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

Porventura não tem o homem duro serviço sobre a terra? E não são os seus dias como os do jornaleiro?

A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

Como o escravo que suspira pela sombra, e como o jornaleiro que espera pela sua paga,

Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

assim se me deram meses de escassez, e noites de aflição se me ordenaram.

Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással *reggeli* szürkületig.

Havendo-me deitado, digo: Quando me levantarei? Mas comprida é a noite, e farto-me de me revolver na cama até a alva.

Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.

A minha carne se tem vestido de vermes e de torrões de pó; a minha pele endurece, e torna a rebentar-se.

Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.

Os meus dias são mais velozes do que a lançadeira do tecelão, e chegam ao fim sem esperança.

Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

Lembra-te de que a minha vida é um sopro; os meus olhos não tornarão a ver o bem.

Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám *veted* szemed, de már nem vagyok!

Os olhos dos que agora me veem não me verão mais; os teus olhos estarão sobre mim, mas não serei mais.

A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a *sír*ba, nem jő fel *többé.*

Tal como a nuvem se desfaz e some, aquele que desce à sepultura nunca tornará a subir.

Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

Nunca mais tornará à sua casa, nem o seu lugar o conhecerá mais.

Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

Por isso não reprimirei a minha boca; falarei na angústia do meu espírito, queixar-me-ei na amargura da minha alma.

Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?

Sou eu o mar, ou um monstro marinho, para que me ponhas uma guarda?

Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

Quando digo: Confortar-me-á a minha cama, meu leito aliviará a minha queixa,

Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

então me espantas com sonhos, e com visões me atemorizas;

Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

de modo que eu escolheria antes a estrangulação, e a morte do que estes meus ossos.

Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.

A minha vida abomino; não quero viver para sempre; retira-te de mim, pois os meus dias são vaidade.

Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

Que é o homem, para que tanto o engrandeças, e ponhas sobre ele o teu pensamento,

Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.

e cada manhã o visites, e cada momento o proves?

Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

Até quando não apartarás de mim a tua vista, nem me largarás, até que eu possa engolir a minha saliva?

Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

Se peco, que te faço a ti, ó vigia dos homens? Por que me fizeste alvo dos teus dardos? Por que a mim mesmo me tornei pesado?

És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

Por que me não perdoas a minha transgressão, e não tiras a minha iniquidade? Pois agora me deitarei no pó; tu me buscarás, porém eu não serei mais.