Job 6

Jób pedig felele, és monda:

Então Jó, respondendo, disse:

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

Oxalá de fato se pesasse a minhá magoa, e juntamente na balança se pusesse a minha calamidade!

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Pois, na verdade, seria mais pesada do que a areia dos mares; por isso é que as minhas palavras têm sido temerárias.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Porque as flechas do Todo-Poderoso se cravaram em mim, e o meu espírito suga o veneno delas; os terrores de Deus se arregimentam contra mim.

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Zurrará o asno montês quando tiver erva? Ou mugirá o boi junto ao seu pasto?:

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Pode se comer sem sal o que é insípido? Ou há gosto na clara do ovo?

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

Nessas coisas a minha alma recusa tocar, pois são para mim qual comida repugnante.

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

Quem dera que se cumprisse o meu rogo, e que Deus me desse o que anelo!

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Que fosse do agrado de Deus esmagar-me; que soltasse a sua mão, e me exterminasse!

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Isto ainda seria a minha consolação, e exultaria na dor que não me poupa; porque não tenho negado as palavras do Santo.

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

Qual é a minha força, para que eu espere? Ou qual é o meu fim, para que me porte com paciência?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

É a minha força a força da pedra? Ou é de bronze a minha carne?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

Na verdade não há em mim socorro nenhum. Não me desamparou todo o auxílio eficaz?

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

Ao que desfalece devia o amigo mostrar compaixão; mesmo ao que abandona o temor do Todo-Poderoso.

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Meus irmãos houveram-se aleivosamente, como um ribeiro, como a torrente dos ribeiros que passam,

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

os quais se turvam com o gelo, e neles se esconde a neve;

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

no tempo do calor vão minguando; e quando o calor vem, desaparecem do seu lugar.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

As caravanas se desviam do seu curso; sobem ao deserto, e perecem.

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

As caravanas de Tema olham; os viandantes de Sabá por eles esperam.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Ficam envergonhados por terem confiado; e, chegando ali, se confundem.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Agora, pois, tais vos tornastes para mim; vedes a minha calamidade e temeis.

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

Acaso disse eu: Dai-me um presente? Ou: Fazei-me uma oferta de vossos bens?

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

Ou: Livrai-me das mãos do adversário? Ou: Resgatai-me das mãos dos opressores?

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Ensinai-me, e eu me calarei; e fazei-me entender em que errei.

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

Quão poderosas são as palavras da boa razão! Mas que é o que a vossa arguição reprova?

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Acaso pretendeis reprovar palavras, embora sejam as razões do desesperado como vento?

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

Até quereis lançar sortes sobre o órfão, e fazer mercadoria do vosso amigo.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Agora, pois, por favor, olhai para, mim; porque de certo à vossa face não mentirei.

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Mudai de parecer, peço-vos, não haja injustiça; sim, mudai de parecer, que a minha causa é justa.

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

Há iniquidade na minha língua? Ou não poderia o meu paladar discernir coisas perversas?