Job 30

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

Mas agora zombam de mim os de menos idade do que eu, cujos pais teria eu desdenhado de pôr com os cães do meu rebanho.

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

Pois de que me serviria a força das suas mãos, homens nos quais já pereceu o vigor?

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

De míngua e fome emagrecem; andam roendo pelo deserto, lugar de ruínas e desolação.

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

Apanham malvas junto aos arbustos, e o seu mantimento são as raízes dos zimbros.

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

São expulsos do meio dos homens, que gritam atrás deles, como atrás de um ladrão.

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

Têm que habitar nos desfiladeiros sombrios, nas cavernas da terra e dos penhascos.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

Bramam entre os arbustos, ajuntam-se debaixo das urtigas.

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

São filhos de insensatos, filhos de gente sem nome; da terra foram enxotados.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

Mas agora vim a ser a sua canção, e lhes sirvo de provérbio.

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Eles me abominam, afastam-se de mim, e no meu rosto não se privam de cuspir.

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

Porquanto Deus desatou a minha corda e me humilhou, eles sacudiram de si o freio perante o meu rosto.

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

ë direita levanta-se gente vil; empurram os meus pés, e contra mim erigem os seus caminhos de destruição.

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

Estragam a minha vereda, promovem a minha calamidade; não há quem os detenha.

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*

Vêm como por uma grande brecha, por entre as ruínas se precipitam.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Sobrevieram-me pavores; é perseguida a minha honra como pelo vento; e como nuvem passou a minha felicidade.

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

E agora dentro de mim se derrama a minha alma; os dias da aflição se apoderaram de mim.

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

De noite me são traspassados os ossos, e o mal que me corrói não descansa.

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Pela violência do mal está desfigurada a minha veste; como a gola da minha túnica, me aperta.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

Ele me lançou na lama, e fiquei semelhante ao pó e à cinza.

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!

Clamo a ti, e não me respondes; ponho-me em pé, e não atentas para mim.

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Tornas-te cruel para comigo; com a força da tua mão me persegues.

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

Levantas-me sobre o vento, fazes-me cavalgar sobre ele, e dissolves-me na tempestade.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Pois eu sei que me levarás à morte, e à casa do ajuntamento destinada a todos os viventes.

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

Contudo não estende a mão quem está a cair? Ou não clama por socorro na sua calamidade?

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

Não chorava eu sobre aquele que estava aflito? Ou não se angustiava a minha alma pelo necessitado?

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Todavia aguardando eu o bem, eis que me veio o mal, e esperando eu a luz, veio a escuridão.

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

As minhas entranhas fervem e não descansam; os dias da aflição me surpreenderam.

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.

Denegrido ando, mas não do sol; levanto-me na congregação, e clamo por socorro.

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

Tornei-me irmão dos chacais, e companheiro dos avestruzes.

Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.

A minha pele enegrece e se me cai, e os meus ossos estão queimados do calor.

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

Pelo que se tornou em pranto a minha harpa, e a minha flauta em voz dos que choram.