Job 29

Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
E prosseguindo Jó no seu discurso, disse:
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
Ah! Quem me dera ser como eu fui nos meses do passado, como nos dias em que Deus me guardava;
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, *s* világánál jártam a setétet;
quando a sua lâmpada luzia sobre o minha cabeça, e eu com a sua luz caminhava através das trevas;
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
como era nos dias do meu vigor, quando o íntimo favor de Deus estava sobre a minha tenda;
Mikor még a Mindenható velem volt, *és* körültem voltak gyermekeim;
quando o Todo-Poderoso ainda estava comigo, e os meus filhos em redor de mim;
Mikor lábaimat *édes* tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
quando os meus passos eram banhados em leite, e a rocha me deitava ribeiros de azeite!
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Quando eu saía para a porta da cidade, e na praça preparava a minha cadeira,
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek *és *állottak.
os moços me viam e se escondiam, e os idosos se levantavam e se punham em pé;
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
os príncipes continham as suas palavras, e punham a mão sobre a sua boca;
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
a voz dos nobres emudecia, e a língua se lhes pegava ao paladar.
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Pois, ouvindo-me algum ouvido, me tinha por bem-aventurado; e vendo-me algum olho, dava testemunho de mim;
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
porque eu livrava o miserável que clamava, e o órfão que não tinha quem o socorresse.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
A bênção do que estava a perecer vinha sobre mim, e eu fazia rejubilar-se o coração da viúva.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Vestia-me da retidão, e ela se vestia de mim; como manto e diadema era a minha justiça.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Fazia-me olhos para o cego, e pés para o coxo;
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
dos necessitados era pai, e a causa do que me era desconhecido examinava com diligência.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
E quebrava os caninos do perverso, e arrancava-lhe a presa dentre os dentes.
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Então dizia eu: No meu ninho expirarei, e multiplicarei os meus dias como a areia;
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
as minhas raízes se estendem até as águas, e o orvalho fica a noite toda sobre os meus ramos;
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
a minha honra se renova em mim, e o meu arco se revigora na minha mão.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
A mim me ouviam e esperavam, e em silêncio atendiam ao meu conselho.
Az én szavaim után nem szóltak többet, *s harmatként* hullt rájok beszédem.
Depois de eu falar, nada replicavam, e minha palavra destilava sobre eles;
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
esperavam-me como à chuva; e abriam a sua boca como à chuva tardia.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Eu lhes sorria quando não tinham confiança; e não desprezavam a luz do meu rosto;
*Örömest* választottam útjokat, mint főember ültem *ott;* úgy laktam *ott,* mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
eu lhes escolhia o caminho, assentava-me como chefe, e habitava como rei entre as suas tropas, como aquele que consola os aflitos.