Job 24

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő *büntetésének* idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő *ítéletének* napjait?!

Por que o Todo-Poderoso não designa tempos? E por que os que o conhecem não veem os seus dias?

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

Há os que removem os limites; roubam os rebanhos, e os apascentam.

Az árvák szamarát elhajtják, *és* az özvegynek ökrét zálogba viszik.

Levam o jumento do órfão, tomam em penhor o boi da viúva.

Lelökik az útról a szegényeket, *és* a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

Desviam do caminho os necessitados; e os oprimidos da terra juntos se escondem.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

Eis que, como jumentos monteses no deserto, saem eles ao seu trabalho, procurando no ermo a presa que lhes sirva de sustento para seus filhos.

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

No campo segam o seu pasto, e vindimam a vinha do ímpio.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

Passam a noite nus, sem roupa, não tendo coberta contra o frio.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

Pelas chuvas das montanhas são molhados e, por falta de abrigo, abraçam-se com as rochas.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

Há os que arrancam do peito o órfão, e tomam o penhor do pobre;

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

fazem que estes andem nus, sem roupa, e, embora famintos, carreguem os molhos.

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

Espremem o azeite dentro dos muros daqueles homens; pisam os seus lagares, e ainda têm sede.

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

Dentro das cidades gemem os moribundos, e a alma dos feridos clama; e contudo Deus não considera o seu clamor.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

Há os que se revoltam contra a luz; não conhecem os caminhos dela, e não permanecem nas suas veredas.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

O homicida se levanta de madrugada, mata o pobre e o necessitado, e de noite torna-se ladrão.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

Também os olhos do adúltero aguardam o crepúsculo, dizendo: Ninguém me verá; e disfarça o rosto.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

Nas trevas minam as casas; de dia se conservam encerrados; não conhecem a luz.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

Pois para eles a profunda escuridão é a sua manhã; porque são amigos das trevas espessas.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

São levados ligeiramente sobre a face das águas; maldita é a sua porção sobre a terra; não tornam pelo caminho das vinhas.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

A sequidão e o calor desfazem as águas da neve; assim faz a cova aos que pecaram.

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

A madre se esquecerá dele; os vermes o comerão gostosamente; não será mais lembrado; e a iniquidade se quebrará como árvore.

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

Ele despoja a estéril que não dá à luz, e não faz bem à viúva.

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

Todavia Deus prolonga a vida dos valentes com a sua força; levantam-se quando haviam desesperado da vida.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

Se ele lhes dá descanso, estribam-se, nisso; e os seus olhos estão sobre os caminhos deles.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

Eles se exaltam, mas logo desaparecem; são abatidos, colhidos como os demais, e cortados como as espigas do trigo.

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

Se não é assim, quem me desmentirá e desfará as minhas palavras?