Job 19

Felele pedig Jób, és monda:

Então Jó respondeu:

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

Até quando afligireis a minha alma, e me atormentareis com palavras?

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

Já dez vezes me haveis humilhado; não vos envergonhais de me maltratardes?

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Embora haja eu, na verdade, errado, comigo fica o meu erro.

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

Se deveras vos quereis engrandecer contra mim, e me incriminar pelo meu opróbrio,

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

sabei então que Deus é o que transtornou a minha causa, e com a sua rede me cercou.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Eis que clamo: Violência! Mas não sou ouvido; grito: Socorro! Mas não há justiça.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Com muros fechou ele o meu caminho, de modo que não posso passar; e pôs trevas nas minhas veredas.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Da minha honra me despojou, e tirou-me da cabeça a coroa.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Quebrou-me de todos os lados, e eu me vou; arrancou a minha esperança, como a, uma árvore.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

Acende contra mim a sua ira, e me considera como um de seus adversários.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Juntas as suas tropas avançam, levantam contra mim o seu caminho, e se acampam ao redor da minha tenda.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

Ele pôs longe de mim os meus irmãos, e os que me conhecem tornaram-se estranhos para mim.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Os meus parentes se afastam, e os meus conhecidos se esquecem de, mim.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

Os meus domésticos e as minhas servas me têm por estranho; vim a ser um estrangeiro aos seus olhos.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Chamo ao meu criado, e ele não me responde; tenho que suplicar-lhe com a minha boca.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

O meu hálito é intolerável à minha mulher; sou repugnante aos filhos de minha mãe.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

Até os pequeninos me desprezam; quando me levanto, falam contra mim.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Todos os meus amigos íntimos me abominam, e até os que eu amava se tornaram contra mim.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

Os meus ossos se apegam à minha pele e à minha carne, e só escapei com a pele dos meus dentes.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

Compadecei-vos de mim, amigos meus; compadecei-vos de mim; pois a mão de Deus me tocou.

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

Por que me perseguis assim como Deus, e da minha carne não vos fartais?

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

Oxalá que as minhas palavras fossem escritas! Oxalá que fossem gravadas num livro!

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

Que, com pena de ferro, e com chumbo, fossem para sempre esculpidas na rocha!

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

Pois eu sei que o meu Redentor vive, e que por fim se levantará sobre a terra.

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Depois, revestido este meu corpo da minha pele, em minha carne verei a Deus.

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Vê-lo-ei por mim mesmo, os meus olhos o verão, e não outros; de saudade me desfalece o coração dentro de mim.

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

Se disserdes: Como o havemos de perseguir! E que a causa deste mal se acha em mim,

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

temei vós a espada; porque o furor traz os castigos da espada, para saberdes que há um juízo.