Job 16

Felele pedig Jób, és monda:

Então Jó respondeu, dizendo:

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

Tenho ouvido muitas coisas como essas; todos vós sois consoladores molestos.

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

Não terão fim essas palavras de vento? Ou que é o que te provoca, para assim responderes?

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Eu também poderia falar como vós falais, se vós estivésseis em meu lugar; eu poderia amontoar palavras contra vós, e contra vós menear a minha cabeça;

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

poderia fortalecer-vos com a minha boca, e a consolação dos meus lábios poderia mitigar a vossa dor.

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Ainda que eu fale, a minha dor naõ se mitiga; e embora me cale, qual é o meu alívio?

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Mas agora, ó Deus, me deixaste exausto; assolaste toda a minha companhia.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

Tu me emagreceste, e isso constitui uma testemunha contra mim; contra mim se levanta a minha magreza, e o meu rosto testifica contra mim.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Na sua ira ele me despedaçou, e me perseguiu; rangeu os dentes contra mim; o meu adversário aguça os seus olhos contra mim.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Os homens abrem contra mim a boca; com desprezo me ferem nas faces, e contra mim se ajuntam à uma.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Deus me entrega ao ímpio, nas mãos dos iníquos me faz cair.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

Descansado estava eu, e ele me quebrantou; e pegou-me pelo pescoço, e me despedaçou; colocou-me por seu alvo;

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

cercam-me os seus flecheiros. Atravessa-me os rins, e não me poupa; derrama o meu fel pela terra.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

Quebranta-me com golpe sobre golpe; arremete contra mim como um guerreiro.

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

Sobre a minha pele cosi saco, e deitei a minha glória no pó.

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

O meu rosto todo está inflamado de chorar, e há sombras escuras sobre as minhas pálpebras,

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

embora não haja violência nas minhas mãos, e seja pura a minha oração.

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

Ó terra, não cubras o meu sangue, e não haja lugar em que seja abafado o meu clamor!

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Eis que agora mesmo a minha testemunha está no céu, e o meu fiador nas alturas.

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

Os meus amigos zombam de mim; mas os meus olhos se desfazem em lágrimas diante de Deus,

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

para que ele defenda o direito que o homem tem diante de Deus e o que o filho do homem tem perante, o seu proximo.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *

Pois quando houver decorrido poucos anos, eu seguirei o caminho por onde não tornarei.