Job 14

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

O homem, nascido da mulher, é de poucos dias e cheio de inquietação.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

Nasce como a flor, e murcha; foge também como a sombra, e não permanece.

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

Sobre esse tal abres os teus olhos, e a mim me fazes entrar em juízo contigo?

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Quem do imundo tirará o puro? Ninguém.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Visto que os seus dias estão determinados, contigo está o número dos seus meses; tu lhe puseste limites, e ele não poderá passar além deles.

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

Desvia dele o teu rosto, para que ele descanse e, como o jornaleiro, tenha contentamento no seu dia.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

Porque há esperança para a árvore, que, se for cortada, ainda torne a brotar, e que não cessem os seus renovos.

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

Ainda que envelheça a sua raiz na terra, e morra o seu tronco no pó,

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

contudo ao cheiro das águas brotará, e lançará ramos como uma planta nova.

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

O homem, porém, morre e se desfaz; sim, rende o homem o espírito, e então onde está?

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

Como as águas se retiram de um lago, e um rio se esgota e seca,

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

assim o homem se deita, e não se levanta; até que não haja mais céus não acordará nem será despertado de seu sono.

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

Oxalá me escondesses na sepultura, e me ocultasses até que a tua ira tenha passado; que me determinasses um tempo, e te lembrasses de mim!

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? *Akkor* az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Morrendo o homem, acaso tornará a viver? Todos os dias da minha lida esperaria eu, até que viesse a minha mudança.

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

Chamar-me-ias, e eu te responderia; almejarias a obra de tuas mãos.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Então contarias os meus passos; não estarias a vigiar sobre o meu pecado;

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

a minha transgressão estaria selada num saco, e ocultarias a minha iniquidade.

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

Mas, na verdade, a montanha cai e se desfaz, e a rocha se remove do seu lugar.

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

As águas gastam as pedras; as enchentes arrebatam o solo; assim tu fazes perecer a esperança do homem.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

Prevaleces para sempre contra ele, e ele passa; mudas o seu rosto e o despedes.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

Os seus filhos recebem honras, sem que ele o saiba; são humilhados sem que ele o perceba.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

Sente as dores do seu próprio corpo somente, e só por si mesmo lamenta.