Job 13

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

Eis que os meus olhos viram tudo isto, e os meus ouvidos o ouviram e entenderam.

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

O que vós sabeis também eu o sei; não vos sou inferior.

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

Mas eu falarei ao Todo-Poderoso, e quero defender-me perante Deus.

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

Vós, porém, sois forjadores de mentiras, e vós todos, médicos que não valem nada.

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

Oxalá vos calásseis de todo, pois assim passaríeis por sábios.

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

Ouvi agora a minha defesa, e escutai os argumentos dos meus lábios.

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

Falareis falsamente por Deus, e por ele proferireis mentiras?

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

Fareis aceitação da sua pessoa? Contendereis a favor de Deus?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

Ser-vos-ia bom, se ele vos esquadrinhasse? Ou zombareis dele, como quem zomba de um homem?

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

Certamente vos repreenderá, se em oculto vos deixardes levar de respeitos humanos.

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

Não vos amedrontará a sua majestade? E não cairá sobre vós o seu terror?

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

As vossas máximas são provérbios de cinza; as vossas defesas são torres de barro.

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

Calai-vos perante mim, para que eu fale, e venha sobre mim o que vier.

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

Tomarei a minha carne entre os meus dentes, e porei a minha vida na minha mão.

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

Ainda que ele me mate, eu nele confiarei; contudo defenderei os meus caminhos diante dele.

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

Também isso será a minha salvação, pois o ímpio não virá perante ele.

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

Ouvi atentamente as minhas palavras, e chegue aos vossos ouvidos a minha declaração.

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

Eis que já pus em ordem a minha causa, e sei que serei achado justo:

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

Quem é o que contenderá comigo? Pois então me calaria e renderia o espírito.

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

Concede-me somente duas coisas; então não me esconderei do teu rosto:

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

desvia a tua mão rara longe de mim, e não me amedronte o teu terror.

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

Então chama tu, e eu responderei; ou eu falarei, e me responde tu.

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

Quantas iniquidades e pecados tenho eu? Faze-me saber a minha transgressão e o meu pecado.

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

Por que escondes o teu rosto, e me tens por teu inimigo?

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

Acossarás uma folha arrebatada pelo vento? E perseguirás o restolho seco?

Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

Pois escreves contra mim coisas amargas, e me fazes herdar os erros da minha mocidade;

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

também pões no tronco os meus pés, e observas todos os meus caminhos, e marcas um termo ao redor dos meus pés,

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

apesar de eu ser como uma coisa podre que se consome, e como um vestido, ao qual rói a traça.