Judges 17

Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka vala;

A był niektóry mąż z góry Efraim, imieniem Michas.

És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!

Ten rzekł do matki swojej: Tysiąc i sto srebrników, któreć było ukradziono, o któreś przeklinała, i mówiłaś, gdym i ja słyszał, oto srebro to u mnie jest, jam je wziął. I rzekł matka jego: Błogosławionyś, synu mój, od Pana.

És visszaadta az ezerszáz ezüst*pénzt* az ő anyjának. És monda az ő anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.

A tak wrócił tysiąc i sto srebrników matce swojej; i rzekła matka jego: Zaiste poświęciłam to srebro Panu z ręki mojej dla ciebie, synu mój, aby uczyniono z niego ryty i lany obraz, przetoż teraz oddawam ci je.

De ő *megint* visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz ezüst*pénzt,* és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból *egy* faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.

I wrócił ono srebro matce swojej. Tedy wziąwszy matka jego dwieście srebrników, dała je złotnikowi; i uczynił z nich obraz ryty i lany, który był w domu Michasowym.

És a férfiúnak, Míkának volt *egy* temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az ő fiai közül egyet, és ez lőn néki papja.

A miał ten Michas kaplicę bogów, sprawił też był Efod i Terafim, a poświęcił ręce jednego z synów swych, aby mu był za kapłana.

Ebben az időben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.

W one dni nie było króla w Izraelu; każdy, co był dobrego w oczach jego, czynił.

Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethleheméből, a Júda nemzetségéből való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.

I był młodzieniec z Betlehem Juda, które było w pokoleniu Juda, a ten będąc Lewitą był tam przychodniem.

És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol *helyet* talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.

Wyszedł tedy on mąż z miasta Betlehem Juda, aby mieszkał, gdzieby mu się trafiło; i przyszedł na górę Efraim aż do domu Michasowego, idąc drogą swoją.

És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék *helyet.*

Tedy rzekł do niego Michas: Skąd idziesz? I odpowiedział mu: Jam jest Lewita z Betlehem Juda, a idę, abym mieszkał gdzieby mi się trafiło.

És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendőnként tíz ezüst*pénzt* és egy öltöző ruhát és eledelt. És a Lévita beszegődött.

I rzekł mu Michas: Zostań u mnie, a bądź mi za ojca i za kapłana, a jać dam dziesięć srebrników do roku, i dwie szaty, i pożywienie twoje; i szedł za nim on Lewita.

És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lőn néki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.

I upodobało się Lewicie mieszkać z mężem onym; a był przy nim on młodzieniec jako jeden z synów jego.

És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.

I poświęcił Michas ręce Lewity, i był mu on młodzieniec za kapłana, i mieszkał w domu Michasowym.

És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.

Tedy rzekł Michas: Teraz wiem, że mi będzie Pan błogosławił, gdyż mam Lewitę za kapłana.