Psalms 74

Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?

En læresalme av Asaf. Hvorfor, Gud, har du forkastet oss for evig tid? Hvorfor ryker din vrede mot den hjord du før?

Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

Kom i hu din menighet, som du vant din i fordums tid, som du gjenløste til å være din arvs stamme, Sions berg, hvor du tok bolig!

Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

Opløft dine trin til de evige grushoper! Alt har fienden fordervet i helligdommen.

Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

Dine motstandere har brølt midt i ditt forsamlingshus; de har satt sine egne tegn op til tegn.

Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.

Det var et syn som når økser løftes i tykke skogen.

Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

Og nu, alt det som fantes av billedverk, det slo de sønder med øks og hammer.

Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.

De har satt ild på din helligdom; like til grunnen har de vanhelliget ditt navns bolig.

Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

De har sagt i sitt hjerte: Vi vil ødelegge dem alle tilsammen! De har opbrent alle Guds forsamlingshus i landet.

Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart *ez?*

Våre egne tegn ser vi ikke; det er ikke nogen profet mere, ikke nogen hos oss som vet hvor lenge det skal vare.

Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

Hvor lenge, Gud, skal motstanderen håne, fienden forakte ditt navn evindelig?

Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? *Vond* ki kebeledből: végezz!

Hvorfor drar du din hånd, din høire hånd tilbake? Ta den ut av din barm og ødelegg!

Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

Gud er dog min konge fra fordums tid, han som skaper frelse på den vide jord.

Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

Du er den som skilte havet med din styrke, knuste dragenes hoder på vannene.

Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

Du sønderslo Leviatans hoder, du gav den til føde for ørkenens folk.

Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

Du lot kilde og bekk bryte frem, du uttørket evige strømmer.

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

Dig hører dagen til, dig også natten; du har skapt himmellysene og solen.

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Du har fastsatt alle jordens grenser; sommer og vinter - du har dannet dem.

Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

Kom dette i hu: Fienden har hånet Herren, og et dårlig folk har foraktet ditt navn!

Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

Overgi ikke din turteldue til den mordlystne skare, glem ikke dine elendiges skare evindelig!

Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

Se til pakten! For landets mørke steder er fulle av volds boliger.

A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

La ikke den undertrykte vende tilbake med skam, la den elendige og fattige love ditt navn!

Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

Reis dig, Gud, før din sak, kom i hu at du blir hånet av dåren hele dagen!

Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

Glem ikke dine fienders røst, dine motstanderes bulder, som stiger op all tid!