Psalms 31

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

Til sangmesteren; en salme av David.

Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

Til dig, Herre, tar jeg min tilflukt. La mig aldri i evighet bli til skamme, frels mig ved din rettferdighet!

Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.

Bøi ditt øre til mig, skynd dig og redd mig, vær mig et klippevern, en borg til å frelse mig!

Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

For du er min klippe og min borg, og for ditt navns skyld vil du føre og lede mig.

Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.

Du vil føre mig ut av garnet som de lønnlig har lagt for mig; for du er mitt vern.

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.

I din hånd overgir jeg min ånd; du forløser mig, Herre, du trofaste Gud.

Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

Jeg hater dem som akter på tomme avguder, men jeg, jeg setter min lit til Herren.

Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat *és* megismered a háborúságokban lelkemet;

Jeg vil fryde og glede mig over din miskunnhet, at du har sett min elendighet, aktet på min sjels trengsler;

És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, *sőt* tágas térre állatod lábaimat.

du har ikke overgitt mig i fiendehånd, du har satt mine føtter på et rummelig sted.

Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

Vær mig nådig, Herre! for jeg er i trengsel; borttæret av sorg er mitt øie, min sjel og mitt legeme.

Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban *múlnak* éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

For mitt liv svinner bort med sorg, og mine år med sukk; min kraft er brutt for min misgjernings skyld, og mine ben er uttæret.

Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.

For alle mine fienders skyld er jeg blitt til stor spott for mine naboer og til en skrekk for mine kjenninger; de som ser mig på gaten, flyr for mig.

Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

Jeg er glemt og ute av hjertet som en død, jeg er blitt som et ødelagt kar.

Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

For jeg hører baktalelse av mange, redsel fra alle kanter, idet de rådslår sammen imot mig; de lurer på å ta mitt liv.

De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

Men jeg, jeg setter min lit til dig, Herre! Jeg sier: Du er min Gud.

Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

I din hånd er mine tider; redd mig av mine fienders hånd og fra mine forfølgere!

Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

La ditt åsyn lyse over din tjener, frels mig ved din miskunnhet!

Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg *és* pusztuljanak a Seolba.

Herre, la mig ikke bli til skamme! for jeg kaller på dig. La de ugudelige bli til skamme, bli tause i dødsriket!

A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

La løgnens leber bli målløse, som taler frekt imot den rettferdige med overmot og forakt!

Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, *és* megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.

Hvor stor din godhet er, som du har gjemt for dem som frykter dig, som du har vist mot dem som tar sin tilflukt til dig, for menneskenes barns øine!

Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.

Du skjuler dem i ditt åsyns skjul for menneskers sammensvergelser, du gjemmer dem i en hytte for tungers kiv.

Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!

Lovet være Herren! for han har underlig vist sin miskunnhet imot mig i en fast by.

Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

Og jeg, jeg sa i min angst: Jeg er revet bort fra dine øine. Dog hørte du mine inderlige bønners røst, da jeg ropte til dig.

Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! * (Psalms 31:25) Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! *

Elsk Herren, alle I hans fromme! Herren vokter de trofaste og gjengjelder rikelig den som farer overmodig frem. Vær ved godt mot, og eders hjerte være sterkt, alle I som venter på Herren!