Psalms 110

Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

Av David; en salme. Herren sa til min herre: Sett dig ved min høire hånd, til jeg får lagt dine fiender til skammel for dine føtter!

A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, *mondván:* Uralkodjál ellenségeid között!

Ditt veldes kongestav skal Herren utstrekke fra Sion! hersk midt iblandt dine fiender!

A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Ditt folk møter villig frem på ditt veldes dag; i hellig prydelse kommer din ungdom til dig, som dugg ut av morgenrødens skjød.

Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Herren har svoret, og han skal ikke angre det: Du er prest evindelig efter Melkisedeks vis.

Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Herren ved din høire hånd knuser konger på sin vredes dag.

Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Han holder dom iblandt hedningene, fyller op med lik, knuser hoder over den vide jord.

Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Av bekken drikker han på veien, derfor løfter han høit sitt hode.